Hogy szaladnak a fák
Az életvonatomat követve
Sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba
Sok jót, szépet, bánatot cipelve

Kinyílott a vadrózsa virága
Illatozik rózsaszín szirma
Ragyogva néz a világra
Madár kórus énekét zengi rajta

Egy szép augusztusi nap reggelen
Rám ragyogott a remény kedvesen
Remény, hogy megszületsz majd
Én lehetek a legboldogabb

Hallod a dobszót, hangosan dobolnak?
Kiárusítása lesz az egész falunak
Közhírré tétetik itt a falu végén
A templom előtt, s falu szélén

Forrón éget a nap sugara
Sóhajt a rét, szárazság sanyargatja
Lehajtja fejét a vadvirág
De eltűnt fölötte a délibáb

Tüzesen ragyog a nyári nap korongja
Ő itt az úr, sugarait ontja
Néma csend a pusztító melegben
Falevél sincs, ami rebbenne
Puszta, bármerre tekintesz
Csend honol a tájon
Mint, ha nem élne senki 
Ezen a pusztaságon

Vigyázzatok tépi már a sátán
Láncait , mérgében ledobván
Küldi felétek vad hadait
Elpusztítani ami szép, ami hit

Ha a turulmadár visszatérne
Nem ismer a tájra
Nem ismer a sok szétrombolt várra
Benőtte már az enyészet virága
Hogy ne ismerjen senki hazájára 

Ismét lengeti a szél a magyar zászlót
Nap fénye ragyogva csillan a Dunán
Boldog mosoly tükrözi vissza
Országházban, s fenn a várban Budán

Sír, zokog a lelkem
Nem nyújtod már felém kezed
Nem vigasztalsz kedves szóval
Sem biztató, sem dorgálóval

Könyvet, ha kezedbe veszed
Kiolvasod belőle az üzenetet
Szavak, mondatok, gondolatok
Jelzik örülök, vagy boldog vagyok
Ha szomorú a napjaim sora
Megvigasztal, betűkkel mondja

Forrón éget a nap sugara
Napraforgó tengerre,s tanyára
Egyetlen egy tanya áll magában
Sárga napraforgóval a nagy határban

Hiába mondod !
A madárnak ne énekeljen
A vándornak útra ne keljen
A napnak ne adjon meleget
A szívednek, nem lesz több szeretet

Búcsúzom tőled öreg akác
Száraz minden ága
Éveken át élősködő
Fagyöngy ette, rágta

 Ha az ember visszaemlékezik megélt rövid életében, milyen fontos események voltak a történelemben, a XX. században, bizony volt elég.Tizenkét évesen, már értettem, 1956.-ban Édesapám nagy keserűségét, aki a „Don kanyart” is megjárta, hogy elvették a földjeit, TSZ-be vitték gépeit, lovait, mindent, amit elért a háború után.

Erdei út szalad tova
Nőszirom szélét tarkítja
Boldogság járt erre
Azért van a napnak 
Mosolyogni kedve

Nyíljatok csak virágok
Szálljon illatotok
Édesanyám virágai
Jutnak eszembe
Virágok közt a nyuszi
Fészkelt el benne

Ragyogó napsugár
Madár ének zengi
Köszöntünk kis virág
Drága kicsi Viki

Szőke haját fújja a szél
Mosolyog, ha beszél
Kedves arca, nem feledem
Ő az én unokám nekem