Mit érsz, ha megöregszel?
Életünk egén lassan
Elszálltak az évek,
Kimérten méred már a lépted.
Szavad egyre kevesebb,
Már nem is számolod az éveket.
Gondjaid egyre sűrűsödnek,
Vágysz egy kedves szóra,
Ölelésre vagy vigasztalásra.
Szíved egyre gyengül,
Szemedben sűrűn könnycsepp ül.
Elkerül már a vidám kacagás,
Néha-néha jár kedves szó,
Egy öröm, egy fellángolás.
Elcsendesedik ritka szavad,
Várod, neked is figyelmet adjanak.
Pedig oly sok a mondandód,
Az életből megélt tapasztalatod.
Építettél, s nem légvárakat.
Utadon voltak tragédiák
S sok-sok elvégzett munkád.
Életed egén lemenőben a nap,
Nyújtja feléd utolsó sugarakat.
Örülsz még a tájnak, a nyíló virágnak,
A boldog, nevető unokáknak.
Ha távolról is, bearanyozzák életed alkonyát,
S akkor megírod csendben
Üzeneted egy félreeső helyen.
Az élet lehet szép, vagy mostoha,
Isten velünk, nem hagy el soha,
S ő hív minket egy utolsó találkozóra!
Mosonmagyaróvár, 2020. június 6.
TM
