Egyszer én is voltam ifjú és titán,
Táncot jártam a gerendán.
Futottam a széllel versenyezve,
Kacagtam a naptól, boldog volt a lelkem.
Dolgoztam sokat, vidám lélekkel,
Aratáskor versenyeztem az idősebbekkel.
Tiszteletet azt mindig megadtam nekik,
Mert bennük volt a tudás és a hit.
Nem feledem soha, mennyit dolgoztak értem,
Lelkes ifjúságom boldogan éltem.
Megvédtek ők minden rossztól, bánattól,
Példát mutatva, mindig a jóról.
Szaladtak, elsuhantak az ifjúi évek,
Lépteim lassultak, jövőtől félek.
Lelkes, eredményes munkám feledve lett,
- Csak én emlékezem. -
Ha az országban gondolatban szétnézek,
Eljöttek a nyugdíjas évek.
Fáj nagyon, alkotó éveim csak emlékek,
Nem lettem más, csak egy nyugdíjas a sorban,
Ki szívét, kezét, lábát fájlalja, s mondja.
Pedig megtettünk mi is minden jót az élet viharában,
Hogy a jövő nemzedéke ne szenvedjen hiába.
Örülni tudjon gondtalanul nevetve,
S ha gond, bánat éri, akkor sem szenvedve.
Gondoljatok erre, mikor rajtunk átnéztek!
Legyen szívetek, s felénk tiszta lélek.
Elszaladt felettünk az élet, mint a Göncöl szekere,
Csak fáradtan, betegen búcsúzunk, s nézünk fel az égre.
Mosonmagyaróvár, 2023. augusztus 6.
TM
