Vers vagy nekem,
Versbe szőtt elmém, kezem,
Rímekben lüktető szeretetem,
Versből dalok, dallamok,
Dúdolom, ha boldog vagyok,
Versben szavak, ritmusok,
Szívdobbanásnyi szinuszok...
Vers vagy nekem,
Szó a szép, a fájdalom,
Hol ékes, hol szomorú,
Szótagot nem számolom.
Mint a rím, ha rám talál,
Nem kiáltja a szívfájdalmat már,
Lágy, mint a zongora hangja,
S elcsitul a hangos hangzavarban...
Vers vagy nekem,
Szavak sorokba szedve,
Mint zenésznek a néma hegedű.
Nem zokogsz a végtelenbe,
Ha úgy érzed az élet keserű,
Mert vers vagy nekem,
Rímekbe szedve,
Kinek jó, kinek néha rossz a kedve.
Vers vagy nekem,
Lelkem elrablója,
Fájdalom elül, ha papírra írom,
Mit ér az élet szó nélkül?
Lelkem szavakhoz menekül,
Zengő szó vagy nekem,
Érzelmek hangadója.
Felkiáltó jelet a sor végére teszem,
S verscsokorba öntöm szívem...
Vers vagy nekem,
Néma szavak a papíron,
Könyvbe fűzött versek sora,
Gondolatok vad mámora,
S örökre megmaradsz nekem,
Mert emlékedet a könyvbe elrejtem,
S hullhat könnyed zápora!
Mosonmagyaróvár, 2014. július 7.
TM
