Mint lengedező szellő,
átsuhan a virágos réten...
Mint hajnali napsugár,
felragyog az égen...
Mint boldog madár dala
eső után a légben,
olyan a lelkem,
de nehéz a cipelésem!
Engedj engem szellőként
tovaszállni!
Hajnali napsugárként
téged átölelni!
Éneklő madárként
szárnyra, útra kelni!
Búcsúénekem
neked eldalolni...
Engedj utamra!
Ne gyere velem!
Feledni akarlak,
engedd el lelkem!
Nem akarlak
álmaimba zárni!
Szabad lélekkel
akarok útra kelni.
Gondolataim közt
csillagként lebegve
feledni akarlak,
örökkön, örökre!
De mégis,
magam választott...
Érzéseim rabja maradok!
Rácsaim közt
vergődik a lélek!
Jöhetnek évszakok.
Évek múlnak el,
rab madár maradok.
Ha felhők közt szállok is,
egyszer lezuhanok.
Lepkekönnyű
álmaimmal elillanok.
Mosonmagyaróvár, 2015. augusztus 18.
TM
