Szikrázó esti ég alatt
ránk talált a szerelem,
ajkunkon csendes félszavak,
neved dallamát éneklem.

Válasszunk magunknak csillagot!
- súgtad, - és ölelt két karod.

Szép
téli
díszeink
csilingelő
ezüst jégcsapok

*

Száz
jégcsap
csendülő
harangszóval
dalol, s elcseppen

*

Most
szádra
lehellek
egy csókot, - küldd
jégcsap szívedre!

*

Nap
fénylik
szikrát szór
a jégcsapok
könnyezve nézik

*

Nézem a hegyet
velem sír egy szaxofon
békére vágyom

Sajgó testem elhagyva
lebben a lelkem
felhőn túli életre
karodba vágyom

De itt állok még
szolgálom a világot
örök elégedetlent

Simítom arcodon
régmúlt idők barázdáit
szememben szemednek fénye
felhőoszlató őszi naplemente

Nézz rám szépen
Úgy, mint régen,
Úgy, mint régen

Súgd meg nekem
Úgy, mint régen,
Úgy, mint régen

Mindig szeretsz,
Úgy, mint régen,
Úgy, mint régen

Hogy örökké,
úgy, mint régen
úgy, mint régen

Hozzád vágyom,
Úgy, mint régen,
Úgy, mint régen

Hogy örökké
Csakis téged

Jégvirág rajzolt
Álomtavaszt szívembe
Csillogó reményt

*

Ne zárj kalitkába
Ne mond azt, hogy kell.
Engedd, hogy a jót szívből
Magamtól tegyem

Ne urald lelkem
Ne diktáld, mit érezzek
Van saját szívem

Bennem dobogó
Szívemben a Lélek szól
Ő az iránytűm

*

Amikor  …

a falak jajkiáltást vernek vissza
és szívemet abroncs szorítja,
Édesanyám könnye patakomba hullik,
vádol-vádol fájdalmaiért,
gyógyszerek, kötszerek
nem hatnak,
hangom dallama mit sem ér,
vígaszom földre hull,
Kezét imára kulcsolom, mert hiszem,
ha lelke gyógyul, eljut a sebekig …