Egy gondolat felhői szívem fölé szállnak, 
fáj a villámló csend.

Egyetlen kérdés, bent, mint a csend visszhangja,
ismétli, ismétli önmagát.

A viharon túlról megérzed, várod, hogy feltegyem,
és én a választól félve, suttogva megkérdezem.

Akkor visszavonulnak a szelek,
a felhőszakadást megvarrják angyalkezek,
és őszinte szavakban fürdenek halvány napsugarak.

Nem tört ki vihar, sem égiháború,
összeköt minket a szeretet,
az egymásnak tett, és az Örökígéret.

A gondolat fényei szívünk fölé szálltak,
és belénk költözött lelkünk szép szerelme,
a szelíd csoda, a reményteli csend.

2024. június 10.