Elcsendesült a padlóreccsenés,
a pók is kiköltözött,
most összebújva a két szék,
emlékeiből sző mesét.

Olvasott, ki itt lakott,
könyve bágyadtan hanyatt dől,
egy tücsköt hallgat,
ki a sarokban megbújva,
bánatos hangon hegedül.

A könyvlapok szorosra zárva,
- őrzik még a betűket,
bennük emberi sorsok,
valamennyi sorköz némán suttog.
- Valami elmúlt - érzik,
és kérdezik,
- ki fogja folytatni történetüket?

A Nap felel,
kit nem érdekel,
sem a jövő, sem a múlt,
beragyog az ürességbe,
a párkányra, a két székre,
a falra, mi kifakult,
szivárványt fest ezer színnel,
megcsillan egy poháron,
melegségét itt felejti,
jókedvedet felébreszti,
- Fess egy képet! - kéri,
s ha megvagy vele,
a szobát is fesd ki!

2026. január 2.

TM