Belső szárnyaim
suhogása messzire visz

tengeri kagylók
oly picik, nincsen hangjuk
mégis, - mit hallok?

gondolatomba
fészkelt minden szép szavad
dalolni kezdett

apró szárnycsapás
csak egy tűnő pillangó
emlékidéző

a talpam alatt
tenger arany homokja
léptedbe lépek

2022. június 9.

Volt egy piros esernyőm
szerelmemtől kaptam
ezért aztán mindenhova
magammal hurcoltam.

Nagyapád ott fenn,
néked dalol gyermekem,
angyalok nézik.

Boldog angyalok,
csillagokkal kacagók,
szeretik dalát.

Aludj el szépen,
szóljon csöpp szívedben az
altató ének ..

2021. nyár

Szíven lőtt fecske
megsebzetten is dalol
zuhan a mélybe

énekét hallod
mert szereted őt – aki
lőtt, már messze jár

őrizd szívedben
a fecske hattyúdalát
szerelemről szól

2022. 06. 30.

Néha úgy szólsz, hogy
szívemben táncot járnak
a szógyermekek

Néha úgy szólsz, hogy
sorba kell állítanom
katonáimat

Néha úgy szólsz, hogy
bársony takaró öleli
megtört vállamat

Néha úgy szólsz, hogy
szavaidból csillagpor
hullik ölembe

Néha úgy szólsz, hogy
hazug róka szalad el
a kerted alatt

Ahol a gondolat
szabadon száll, mint felhő
a nyári égen

Nincsenek szavak,
kérdések, csak szívdobbanás,
ráhagyatkozás

Közel van Isten,
közel van minden lélek,
élők és holtak

Mert nem áll közénk
gond, aggódás, se méreg,
se tennivaló

csak a gondolat
ölel a széllel, ölel
a fényes fénnyel

A híd ragyogott a vízen
arany arca ezüstre vált
ketten néztük gyönyörködve
emlék marad mindörökre.

A híd ragyogott a vízen
hajnal fürdette rózsáit
csak te láttad, mert szeretted
a csend magasztos óráit.

A híd ragyogott a vízen
és én ültem mozdulatlan
gyógyulásban bízva, hittem
megsegít a Halhatatlan.

A csend viharában
hánykolódik szívem.
Az éj sötétje nem véd.
Szobám  négy fala nem óv.

Minden idegen már.
Nem találom helyem,
nem találom magam.

A szemetekben vagyok.
De nem más,
mint kép és betű.

Párolog életem.
Elfogy a tetterő.
És aki ily gyenge,
ránéznek és mondják:

tele van a szám
csilingelő szavakkal
légy vidám kedves

veled álmodtam
harangvirágok nyíltak
csokorba szedted

lóbáztam lábam
leejtettem papucsom
egy felhőn ültem

amíg kerestél
a hátad mögé bújtam
pipitért fújtam

te megéreztél
megöleltél és az ég
virágba borult

orgona ágon
százegy rügyet számoltam
még picik voltak

feketerigó
ül somvirágos ágon
szemez a nappal

csak csendesen lépj
csengjen-bongjon a tavasz
halld lüktetését

március egén
Szűz Mária palástján
játszik a napfény

karom kitárom
pipiskedik száll lelkem
utánad vágyom

Otthonosan sétált a cica az asztalok között.
Az öregember ritkán tért be az étterembe.
De most oka volt rá.
Vendégül látta kedves barátját.

Alig vitte ki a pincér az ételüket,
a cica telve önbizalommal,
kényelmes, puha léptekkel,
megközelítette az asztalt.

Csak vidám és szomorú
fityfirittyekhez szólok
Fittyet hányok a világra
kortyoljátok szavaimat
kipottyantak a fejemből
tegyétek el batyutokba
jól jön egyszer szotyolával
latyakos betyáridőben

Mert az óra bizony ketyeg

Nem láttuk, csak egymást
vonatok, emberek suhantak –
Nem láttuk, csak egymást

Tudtuk, búcsúzni kell
Szemem szemedben ég
Szemed szememben ég

Engem belső fények óvnak
meleg szavak, ölelés
káprázat és emlék

Te háborúba mész
Imám kísér
imám kísér
     imám kísér

2022. február 25.

Nincs már veled,
aki mindentől óvott.
Szeretett. Tőle tudod,
szavát őrzöd:
Vigyáznod kell,
sebezhető vagy.

Így vigyáz rád
féltőn súgva
most is, mindig.
Tőle tudod,
mert ő szeretett.

Sebezhető vagy.

*

2022. február 25.

Szikrázó esti ég alatt
ránk talált a szerelem,
ajkunkon csendes félszavak,
neved dallamát éneklem.

Válasszunk magunknak csillagot!
- súgtad, - és ölelt két karod.

Szép
téli
díszeink
csilingelő
ezüst jégcsapok

*

Száz
jégcsap
csendülő
harangszóval
dalol, s elcseppen

*

Most
szádra
lehellek
egy csókot, - küldd
jégcsap szívedre!

*

Nap
fénylik
szikrát szór
a jégcsapok
könnyezve nézik

*