Vidám lett a kedvem,
úgy reggelre kelve.
Egy huncut napsugár
csókot csent szememre.

Azt hittem, elsiet
ezen tette után,
de sokáig időzött
a hálószobám falán.

Kérdeztem: - Ki küldött,
játékos napsugár?
- Nem küldtek, megszöktem,
hogy te ma légy vidám!

- Ebből bajod lehet,
keres az öreg Nap!
De a huncut sugár
ficánkolva kacag.

Mitévő lehetnék?
Így én is nevettem.
Majd, mint egy jó anya,
karjaimba vettem.

Megköszöntem neki,
hogy csókkal ébresztett.
S egy bárányfelhővel
szép lassacskán elment.

Visszaintett nekem,
majd elillant halkan.
Jelezte, hogy most már
minden reggel várjam.

Én is boldog lettem,
jól indult a reggel,
munkához láttam hát,
ritka vidám kedvvel!

Újfehértó, 2025. augusztus 14.

TM