Hogy mi végre jöttem,
már csak gyanítom.
Hogy miért vagyok még itt?
Már rég nem tudom...
Kitéve viharnak, szélnek,
az ablakomon csurgó,
koppanó esőnek...

Hogy mi végre jöttem én,
körbe-körbe járni?
Tavasszal nevetni,
téli éjjel fázni?
Hirdetni jóságot,
tagadni a rosszat.
Soha el nem hinni,
hogy engem is bánthatnak?

Mosolyt adni neked?
mondani imákat.
Feledni a bántást,
vagy elfogadni jónak?
Kedves nekem minden,
és kedves mindenki,
főleg aki nem tud
soha gyűlölködni!

Hogy mi végre jöttem én?
Meghátrálni tőled!
Ki fennhéjázva hiszed,
hogy bárkit megvethetsz.
Özvegyet és árvát,
hajléktalant, szegényt.
Pedig ők hordozzák
a legnagyobb erényt!

Hogy miért vagyok még itt?
Virágok közt élni?
Naponta a rosszra
s a jóra áldást kérni!
A Világmindenségben
minden teremtményért
mondom én az imám,
és nem csak a jóért...

Milyen jó az Isten,
nem megválogató.
Ha ennyit megértettem,
már az is nagyon jó!
Hogy mi végre jöttem én?
Mi a feladatom?
Semmit fel nem adni,
amíg itt van dolgom!
*
Újfehértó, 2025. szeptember 21.

TM