Szarkák csörögnek, éppen veszekednek.
Négyen pörölnek, ágról ágra repkednek.
Tojóért harcolnak, a kapcsolat sírig tart.

Itt van az ötödik, ő éppen fészket rak.
Gallyal, agyaggal tapaszt, szőrrel bélel,
Amit néha az állatoktól lop el.

   A kicsi százszorszép kíváncsian dugta ki fejecskéjét a magas fű takarásából. Rózsaszínben látta a körülötte elterülő rétet. Napról napra sikerült erősödnie, örömmel érzékelte a napfény melegét, az éjszaka hűvös harmatát. Gyökeréből táplálva, kettő virágot sikerült kibontania. Büszkén nézett körül, az áprilisi szellő táncot járt az ébredező természetet csodálva.

   A férfi a kerékpársávban állt. Piros volt a lámpa, figyelte, mikor vált zöldre. Ebben nem lenne semmi furcsa, de ő kerékpár nélkül állt a lámpánál. Hátán hatalmas hátizsák, két kezében súlytól nehezedő táska, a melegítő nadrágja teljesen lecsúszva az alsónadrággal együtt. Csupasz feneke fehéren világított a napfényes, meleg délutánban.

"A nagy szavak nem érnek semmit,
 Elszállnak, mint az őszi szél.
 De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
 Elkíséri az embert, amíg él."

       József Attila

TM

Mint a hamar véget érő tavaszi eső,
melynek nyomát az áprilisi szél szárítja,
oly gyorsan távozott a húsvét,
hangulatát is magával rántotta.

Reggel a szürke hétköznap köszöntött,
az emléket a ma börtönbe zárta,
vedd fel a rutinod, ideje indulnod,
a tegnap az tegnap volt.

   A hagyományaink kapcsán fogalmazódott ez a rövid gondolat. Mint minden, ezen a bolygón örök mozgásban, változásban van. Alkalmazkodunk, túlélünk, válaszokat keresünk, kérdezünk, emlékezünk, újat alkotunk. A kereszténység legnagyobb ünnepét sokféle szemszögből nézzük, adjuk át, gyakoroljuk, éljük meg.

Reggel kedvenc fotelemben ültem,
néztem, tervem hogyan tűnik el.
Alig hallottam, homlokomról víz folyt,
Erőm elhagyott, náthásan ébredtem fel.

Én dolgozni akarok. Az ünnepre
készülni kell, utazni, örülni akarok.
A tervek, a tervek, zúg a gondolat,
Az ágy most nem nyelhet el.

   A fodrászüzlet csendesen, nem hivalkodóan éli napjait a piac közelében. Nem kell időpontot kérni, csak beülsz és megvárod az éppen végző hölgyet. Nem fogsz sokat várni, általában három hölgy is dolgozik, precízen és gyorsan. Beülsz a hajmosóba, és élvezed a gyakorlott mozdulatok jótékony hatását.

   A tavaszi eső végre megérkezett. A szomjazó föld magába szívta az életet teremtő vizet. A városi park öreg fái megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Szinte egyik percről a másikra zöldültek az ágak, az aljnövényzet egyre dúsabb lett, a természet éberen hasznosítani kezdte a felhőkből érkezett égi áldást.

Délutáni sütizés gyerekeknek kincset ér.
Répatorta, gyümölcslé pocakokba belefér.
Szemük is mosolyog, finom a répa most.
Kicsi lány kezet mos, na éppen dagadok!
Mindenki jót kacag, ez a mondat is megmarad.

TM

Mecsek kedvenc zöld növénye,
Árnyas erdőben rejtőzve.
Vaddisznó és barnamedve
Kedvenc, finom csemegéje.

Ember is ezt felfedezi,
Leveleit frissen gyűjti.
Gyógyulását remélheti,
A természet segít neki.

A gyöngyvirág is növekedik,
A gyógyító levéllel keveredik.
De ő mérget termel neked,
Ezért kosaradba nehogy betedd!

A könyv okozta csodát szeretném megosztani.

    Az éjszaka közepén hirtelen felriadt. Az álom élénken jött át a valóságba. Tudta, hogy csak álom volt, mégis a félelem teljesen lebénította. Nem tudott meg sem moccanni.

   Esős délután van. A kezelésre érkezők csendesen elfoglalják a számukra kijelölt helyiséget. Elindulnak a gépek, csendes morajlás hallatszik, néha egy gép jelzi, hogy végzett. A kezelést végző hölgyek igyekeznek udvariasak lenni, addig legalábbis, amíg a páciens mellett állnak, sikerül is nekik.

Csak tűnődöm a szép tavaszi ébredésben.
Az emberi lélek vergődésében.
A fa új rügyeket növeszt,
Az ember keserűségben mereng.

Mi lenne, ha élvezné napja minden percét,
Akár a fa, melyet a napfény és a szél véd.
A kis virág, mely kíváncsian kibontja szirmait,
Nem bánja azt sem, ha éppen most havazik.

   A felismerés úgy zuhan rá, mint városra a köd. Mélyen, átláthatatlanul, levegő után kapkodó, tágra nyílt szemekkel ébred tudatára.

Aranyosi Ervin: Advent - első gyertya

„Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.”

TM

Lassan tisztul fenn az ég,
A sok eső véget ér.

A fagyökér, a vetés
Vizet tárol, életre kél.

Hűvös, hideg szél zörget
Megsárgult, búcsúzó leveleket.

A föld nyújtózik, fázik,
Roppanó dereka télpaplanra vágyik.

TM