„A mai nap egy nehéz nap volt.” Ahogy Micimackó mondaná. A félelem járta át azt a gondolatot, hogy nem bízik az emberekben. A kollégája furcsán viselkedett. Mintha kedvesebb lett volna ma. Beszélt a vicces történetről, ami vele történt. Adott neki egy csokit. Segíteni akarta az ő munkáját. Furcsa. Miért teszi ezt most? Talán megbízták, derítse ki, hogyan áll itt bizonyos dolgokhoz. Olyan témát hoz fel, amivel provokálja. Nem kapja be a csalit, átlát ám ezen a dolgokon! Menjen már haza, régen elmehetett volna. Végig gondolja a beszélgetést, nem mondott senkiről, semmiről rosszat, nem tudta belehúzni a morgásba. A gyanakvás kezdett szelídülni benne, valójában saját gondolata csapdájába esett. Félelme alábbhagyott, eszébe jutott kedvenc mondata.   
   „Mindig úgy jutok el oda, ahova megyek, ha elmegyek onnan, ahol voltam.”
   Köszönöm Micimackó.

TM