A fiúnk

    Nem hiszem, hogy van olyan magyar, aki nem ismerné az „Elindultam szép hazámból” című gyönyörű népdalt.

     Eltöprengtem azon, melyik a világ legszebb szava, és őszintén be kell vallanom, hogy nem tudtam dűlőre jutni. Eszembe jutott a szerelem, szeretet, barátság, béke, meg még több más fennkölt „NAGY” szó.

     Mikor ez az eset történt, Pistike csak öt éves volt. Mégis annyira mély hatást gyakorolt rá a fehér köpenyes, kiabáló doktor bácsi, hogy ha álmából keltették fel, akkor is pontosan tudta idézni a szavait.

„Pistike, nyisd ki a szemed!“- Könyörögtek az öt éves gyermek körül rémülten  sürgölődő szülei, mikor a Csipke domb -ról sikló szánkó egy hóbuckán felborult.

     „Elindultam szép hazámból…”- így kezdődik egy csodálatosan szép népdal. Nekem is ez járt az eszemben, mikor a feleségemmel álltunk a tömegben , Kassán a repülőtéren.

A színjátszó csoport, a híres „party“ az új év első szombatján vitte színpadra az új darabot, nagy sikerrel. Lajcsi Zsókának és Zsóka néninek is küldött meghívót, de tudta, hogy nem fognak eljönni. Zsóka utólag ki is felytette, hogy ha jóbarátok is, akkor is a fiúnak kell először a lányt meglátogatni.

 Mivel az utolsó autóbusszal érkezett Segesvárról, Zsóka néni a buszmegállónál várta. Tényleg nem csak édesanyja, de bizalmas barátnője is volt lányának. Látta, hogy Budapesten valami furcsa dolog történhetett.

    Lajcsi legszívesebben nem is feküdt volna le aludni, mert minden áron el akart búcsúzni Zsókától. De a fáradtság mégis győzött, és elég mély álomba merült. Igaz, hogy pár percel hajnali öt óra után talpon volt, de már csak azt a hírt kapta a portástól, hogy a Székelyek talán öt percel ezelött hagyták el a szállodát.

 Ahogy megvacsoráltak, a színjátszó csoport úgy döntött, hogy a szálloda elötti tágas ligetben fognak kicsit bulizni, és csak holnap mennek megszemlélni az éjszakai Budapest szépségeit. Lajcsi a gitárját hozta le a szobából, és még Zsó is , aki a „party“ női mókamestere, meg mindenese volt, dorombot vett elő a farmerzsebéből.

     A kis csapat, ahogy magukat nevezték : „a party“ egy teherautó platóján , a hiányos, lyukas ponyva alatt megbújva nagyon fáradtan, de mégis vidáman, teli torokból énekelt. Tehették, hiszen a teherautó  amin utaztak, egy mezőúton zötykölődve araszolt a falujuk felé.

Veronka már délben fél egykor szépen felöltöztette, és kocsiba ültette a kis Pistikét. Maga is a legelegánsabb kosztümjét öltötte, és rohant is a buszmegállóhoz, várni szeretett férjét.

Csendes békességben teltek a napjaik. Az anyósáék minden kívánságukat lesték, mindha a fiuk helyett akarták volna kárpótolni a fiatalasszonyt.

Pistike békésen aludt a nagymamája ölében. Most egyedül ő volt teljesen nyugodt ebben a családban.

Veronka szomorúan nézett a férjére, de azért magához szorította, mindha soha nem akarná elengedni.

Húsvét vasárnapján Veronka kora hajnalban egy szépen díszített kosárkában vitte a templomba a szentelni való húsvéti eledelt „ a szenteltet“. 

A késő téli és kora tavaszi hónapok a kis család számára a béke és boldogság idejét jelentették. Veronka egész nap, sőt sokszor egész éjszaka a kis Pistikével volt elfoglalva, meg azzal, hogy a szerető férje minden gondolatát kitalálva igazi boldog családi fészket teremtsen.