Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Határok 2

Vajda Laci
Vajda Laci képe

 Ahogy megvacsoráltak, a színjátszó csoport úgy döntött, hogy a szálloda elötti tágas ligetben fognak kicsit bulizni, és csak holnap mennek megszemlélni az éjszakai Budapest szépségeit. Lajcsi a gitárját hozta le a szobából, és még Zsó is , aki a „party“ női mókamestere, meg mindenese volt, dorombot vett elő a farmerzsebéből. Igaz, hogy ez a kis hangszer az Illés, vagy főleg Omega számokhoz talán nem is illett, de kit érdekelt. Ha a dallamot nem is játszodta tisztán, olyan jó ütemeket adott, hogy akár táncolni is tudtak a többiek.

Egyre többen csatlakoztak a kis bulizó csoporthoz, és mire a székelyek is kijöttek, már az orosz, német, vagy lengyel fiatalok is teli torokból énekelték, hogy „Petróleum lámpa, milyen szép a lángja...“ Igaz, hogy Lajcsi gitárja sokszor egészen más akkordban szólt, mint a dal megkövetelte, de ezt a vidám éneklésben még a vájtfülűek sem hallották meg. A Székely fiatalok is csatlakoztak a társasághoz. Volt, aki táncolni ment, volt, aki a röktönzött énekkart gazdagította, és olyan is akadt, aki csak ismerkedni próbált.  Kiss Erzsike, akit Lajcsi most már Zsókának szólított, Lajcsi mellé ült a zöld pázsitra, hiszen ők régi ismerősnek számítottak (már talán két órája is ismerték egymást).

Így indult az ő ismeretségük. A nagy buli valamikor éjfél után felyeződött be, amikor már a szálloda portása többször könyörgött a fiatalokna, hogy lassan ideje lesz abba hagyni, mert van aki aludni is szeretne. Elcsendesedett a tér.  De voltak aki e késői órában sem pihent le. Sok fiatal párosan, vagy csoportban sétálgatott, vagy üldögélt a zöld pázsiton, ismerkedve, beszélgetve. Így tett Zsóka és Lajcsi is. Szerencsére a gitárt Sándor Laci bevitte a szobára, mert ő már inkább aludni tért.  Ez a két fiatal úgy beszélgetett egymással, mintha nem pár órája találkoztak volna először, hanem mint gyerekkori barátok, akik sok év után ujra találkoznak.

„Kassára jártam, gépészeti ipariba.

Nevetett Zsóka, kihangsúlyozva Lajcsi erősen palócos magyarságát.

De a fiú nem vette ezt zokon.

-Igazad van Zsóka, én palócosan beszélek, de mit csináljak, ez az anyanyelvem.

-Nem is kell szégyelned- mondta Zsóka.

-Nekem ez nagyon tetszik. De tudod, most hallok palócosan beszélni először életemben, ezért mosolygok. Ne haragudj.

Elmesélték egymás eddigi élettörténetét. Nem volt olyan sok mesélni való, hiszen Lajcsi 21 éves múlott, és júniusban éretségizett a Kassai Gépészeti technikumban. Zsóka pedig 18 éves, és csak jövőre fog éretségizni a Székelykeresztúri Reál gimiben.  Persze, azért volt miről beszélni, hiszen  sok közös témájuk volt. Kiderült, hogy hasonló beállítotságúak. Egyformán imádják a színjátszást, az irodalmat,képzőművészetet és zenét, és mindketten magyarok egy idegen országban. Igaz, hogy Zsóka székelynek vallotta magát, Lajcsi pedig Zsóka hatására azt mondta, hogy ő meg palóc, pedig Kassa környéke nem is Palócföld. De mindketten magyarok voltak. A lány Erdélyi, Székelyfőldi, a fiú meg Felvidéki- Magyar.

Séta közben itt-ott összeért a kezük, ami Lajcsinak nagyon jól esett, de Zsóka ilyenkor inkább kicsit oldalra lépet. 

„Talán nem is akar velem megismerkedni.“ –elmélkedett Lajcsi.

Meg is említette:

-Zsóka, ha gondolod, inkább térjünk vissza a szállodába, hogy lepihenhessél.

-Olyan jó veled beszélgetni, Lajcsi. Ha nem baj, kicsit még inkább maradjunk, hiszen mi holnap reggel indulunk haza.

    Ez váratlanul érte a fiút, mert már éppen fel akarta ajánlani, hogy másnap ebéd után együtt fedezzék fel Budapest szépségeit. Csak azért nem a délelőttöt ajánlotta volna, mert nem akarta lemondani a közös programot, amit még othon terveztek a csoport részére.

Szomorú lett.

-Akkor csak egy kellemes szép estére fogok emlékezni .- mondta , csak úgy magának, de Zsóka is kiérezte belőle a szomorú csalódást.

A kislány egy ideig szótlanúl haladt mellette. Neki is az járt az eszébe, hogy jó lenne ezt a fiút még jobban megismerni.  Olyan természetesen tudot vele beszélgetni mindenről, ahogyan eddig senkivel. Döntött!

-Holnap reggel már öt órakor elhagyjuk a szállodát, mert indul a vonatunk, de a portán hagyom a címemet. Ha akarsz, majd írjál pár sort.

Igaz, hogy most is kicserélhették volna postai címüket, de Zsóka arra gondolt, hogy így , mivel ő még a fiú címét nem tudja, Lajcsinak kell határozni, írjon e vagy sem. Döntsön a fiú ismeretségük további sorsáról.

Mindketten vágytak arra, hogy megcsókolják egymást, de egyikük sem mert kezdeményezni. Pedig Lajcsi nem volt gyáva legény,de Zsóka mellett olyan lett, mint egy kis kamasz. Közben a lány arra gondolt, hogy ha a fiú kezdeményezné a csókolózást, talán illene visszautasítani. Hiszen eddig még ő fiúval úgy igazán soha nem csókolózott, és ilyen rövid ismeretség még talán kevés az első csókra.

Ilyen gondolatokkal tértek vissza a szállodához, és csak szemérmesen kezet nyújtottak egymásnak.

Folyt.köv.

 

 

 

 

Rovatok: 
Egyéb