Veronka szomorúan nézett a férjére, de azért magához szorította, mindha soha nem akarná elengedni.

-Pisti, Te nagyon jól tudod, mennyire szeretlek. Soha nem említettem, de neked sem titok, mennyire kellett harcolnom a szüleimmel, hogy elfogadják házasságunkat.  Mindenkinek be akartam bizonyítani, hogy a szerelmünk legyőzi az alkoholizmusodat, és eddig boldogan , lassan már biztonságban éltem. De a tegnapi viselkedésed sajnos, a rosszakaróinkat igazolta. Kérlek, ne tedd még egyszer próbára szerelmemet, mert mindég szeretni foglak, de most már Pistikének az érdekei lesznek számomra a fontosak. Rád nem haragszom.Csak magamra haragudhatnék, hogy nem hallgattam azokra, akik előre megjósolták, hogy te soha nem mondol le az italról. Pisti, könyörgöm, ne tedd ezt még egyszer, mert  a közös életünk a tét.

    Ilyen dolgokat Veronka eddig soha nem mondott Pistinek. Most mégis úgy gondolta, tisztázni kel mindent, hogy tiszta lappal túllépjenek a tegnapi traumán.

Pisti csak lehajtott fejjel hallgatott. Akart esküdözni, meg akart igérgetni, de mikor belenézett a felesége könnyes, meggyötört szemébe, nem mert szólni semmit. Most nagyon erősnek érezte magát, és azt is tudta, hogy ma probléma nélkül lemondana minden alkoholról, de mi lesz holnap...?

A húsvéti ünnepeket, főleg húsvét hétfőjét valahol férfi napnak becézik, mivel nem csak a locsolkodás, hanem az eszem-iszom napja is. Szerencsére a kis Pistike még csak úgy tudott menni locsolkodni, ha kocsiban tolták, így a kis család hármasban locsolkodott. Persze, csak a legközelebbi rokonságot látogatták, és ott senki nem kínálta alkohollal Pistit. De utána jöttek a dolgos hétköznapok, mikor nyitva volt a kocsma és élelmiszer bolt is. Pisti  a kocsmát ugyan elkerülte, de amióta újra megkóstolta az alkoholt, annyira nagy vágyat érzet iránta, hogy kigondolt magának egy „leszokó“ stratégiát. Valami oknál fogva úgy gondolta, hogy a kocsmába nem megy be, mert ott biztosan mértéktelenűl inna. De ha az élelmiszer boltba vesz  egy kis üveg Vodkát, amit majd otthon eldug a szerszámos fészerbe, és kis adagokban, kortyonként fogja inni, Veronka sem veszi észre, és ha fokozatosan csökkenti  az adagot, biztosan leszokik az alkoholról. Az elején ment is minden, baj nélkül. Veronkának ugyan feltünt Pisti gyakori vigyorgása, meg kicsit akadozó beszéde, de nem akart gyanakodni. Félt, hogy ujra részegségen kapja az urát, ezért inkább nem akart látni semmit.

A Pisti terve ugyan szépen ki volt gondolva, csak fordítva sült el. Mikor az első kortyot megitta, nem tudott többé ellenálni, és semmi esetre sem tudta csökkenteni a megivott alkohol mennyiséget. A szervezete mindég többet kívánt, és most már az egész falu látta Pisti imbolygó járásán, sokszor kötekedő viselkedésén, hogy sajnos a fiatalembert újra legyőzte az alkohol.  Mindenki látta, még Pisti, és Veronka szülei is, csak Veronka nem akarta ezt észre venni.

Egy májusi napon az apósáék látogatták meg Veronkát, mikor Pisti éppen munkában volt. Azzal az ürüggyel jöttek, hogy az unokával akarnak játszani.
-Veronka, nincs semmi probléma veletek?- kérdezte csak úgy, beszéd közben az anyósa.
-Te nem látod, hogy Pisti megint iszik? -kérdezte szomorúan az apósa.

Veronka talán még meg is mert volna esküdni, hogy Pisti nem fogyaszt alkoholt, mikor csöngettek az ajtón.  Szaladt ajtót nyitni, mert a nagyszülők az unokával voltak elfoglalva.  A szövetkezet állatgondozói csoportvezetője, és egy másik falusi férfi Pistit támogatta haza. Annyira részeg volt, hogy járni már nem tudott, de összefügéstelenül ordítozott. Veronkának a földbe gyökerezett a lába. Az anyósa támogatta a kanapéhoz, és hozott neki egy pohár vizet. 

Pisti olyan álapotban volt, hogy csak lefektették. Nem volt érdemes vele beszélni. A csoportvezető Pisti édesapjának mondta, hogy ha még egyszer így jön munkába, elbúcsúzhat az állásától.

Foly. köv.