Igaz, hogy Józsi nagyon félt attól, hogy nap mint nap a bányaakna poros, nedves környezete vette körül, de lassan megszokta, hiszen a munkaidő végeztével minden nap visszatért Isten áldott világára. Nem is gondolt arra, hogy Annusban is vannak félelmek.
|
Régen ez a vidék erősen lápos, mocsaras terület volt, sokkal több volt a láp és mocsár, mint most. A lápból kimagasló dombocskákon pedig már régen faluk keletkeztek, ahol az emberek Szent István királyunk óta jó keresztények módjára éltek.
|
Bizonyára nem mondok újságot, ha azt állítom, hogy szegény magyar népünk, amióta csak itt él a Kárpát-medencében, testével fogta fel a sok pusztító hadat, amelyek a nyugatabbra lakó népekre zúdultak volna
|
Mivel nem volt útlevelük, Puzdák Pisti tanácsai szerint jártak el.
|
Réges-régen történt ez, évszázadokkal ezelőtt, amikor még minden falunak megvolt a maga ura. Háj, nagy urak voltak ám! Várakban laktak, erős seregük volt, díszes, színpompás ruhákban jártak, hatalmas vendégségeket, lakomákat rendeztek.
|
Először nem is figyeltem fel rá, mert sok kacat között volt, az elhasznált tehénkaparók, ácskapcsok, meg más effélék társaságában . Talán az volt fúrcsa rajta, hogy gyalult volt, és kisebb, mint egy szerszámos ládikó.
|
A patak bal partján, jóval a falu közepét túlhaladva áll nagyapám, vagy talán még dédnagyapám háza. Az biztos, hogy abban született édesapám, és valamikor ez a kis vályogház zsúpfedeles, zajos hajlék volt, ahol egy szegény zsellércsalád élte a mindennapok küzdelmes életét.
|
Történt ez még az időknek hajnalán, amikor a földet óriások lakták. Ez a táj olyan sima volt, mint a víz tükre.
|
A 48-as szabadságharc után a tiszteseket, akik nem bujdostak el, kivégezték, vagy hosszú börtönre ítélték. De az egyszerű baka vagy huszár sem úszta meg szárazon.- kezdte újra a szót pásztorunk.
|
AZ UNGVÁRI PIACON
Most a pásztor felesége vette át a szót: „Én Iskébe nőttem fel. Ez egy kis falucska itt a Laborc másik oldalán. Valamikor Kápolnás kis Iskének nevezték
|
A gyorsvonat tovább robogott Prága felé, és vitte magával Mártit, az ő szomorú tekintetével, ami még a vonat üvegablakán is égette Jancsi szívét.
|
„Első sorban azt szeretném tudni, miért hívják ezt a tájat vízen inneninek. És ha ez vízen inneni, hol van a vízen túli.” - szőtte a beszéd fonalát diákunk. „Egyszerű ennek a magyarázata.” - mondta a pásztor felesége. „Majd mikor innen Patak felé veszed utadat, Nagykaposon jobbra térve Lelesz irányába fogol haladni.
|
A zimankós fehérruhás tél már régen átadta hatalmát a vidám, mindent virágba borító tavasznak. Most nem sürgette a hideg északi szél diákunkat, hogy szaporázza lépteit. Minduntalan megállt, úgymond: pihenni, pedig csak egy szép virágot, egy pipaccsal, búzavirággal tarkított mezőt bámult meg.
|
Január harmadika van, még hajnalok hajnal, de Jancsinak indulni kell a legkorábbi autóbuszhoz, hogy Kassan elérje a Prágai gyorsvonatot, mert Olomoucon időben kell a kaszárnyában jelentkezni.
|
Mikor az ember Kenyhecről Kassára megy vásárra, az már éjfél után indul, hogy idejében a vásártéren legyen, és legyen jó helye. Így kelendőbb az áruja. De van olyan is, aki azelőtt nap délután indul, Bárcán valami ismerősnél megalszik, és így kialudva korán a vásártérre érkezik
|
(A FALUSI CSORDÁS FELESÉGE)
Mikor a piros sipkásoknál befejeződött a kiképzés, mielőtt vittek volna a harctérre, a közelebb lakó legényeket hazaengedték úrlábra (szabadságra)
|
A diák a meleg istállóban jól kialudta magát. Mire a bíró betért az állatokat ellátni, már ő javában szénát szórt a tehenek jászlába. Ez bizony nagyon tetszett a gazdának is, ezért szívesen látták még egy napra. A diák egész nap fát hasogatott, így nem csak az esti fonóba volt elég fa, hanem egész hétre ellátta a bíró háztartását
|
A faluvégi házban Márti már türelmetlenül ült tolószékében.Amióta nyáron hazahozták a kórházból, az ő világa nagyon beszűkült.
|
Réges-régen a Csipke nem szántóföld volt, mint most. Nehéz lett volna az ekét beleereszteni a juhlegelőbe, amelyiket sok kökény és csipkebokor tarkított. Tavasszal, mikor a csipkebokrok virágba borultak, a Csipke távolról úgy nézett ki, mint egy gyönyörűen virágzó nagy csipkebokor. Ezért is nevezték el ezt a dombot Csipke-dombnak.
|
Ahogy sétált, az utcára kihallotta a gyermekek kántálását :"Krisztus Jézus született, örvendezzünk..."
|