Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Titok 4

Vajda Laci
Vajda Laci képe

     Igaz, hogy Józsi nagyon félt attól, hogy nap mint nap a bányaakna poros, nedves környezete vette körül, de lassan megszokta, hiszen a munkaidő végeztével minden nap visszatért Isten áldott világára. Nem is gondolt arra, hogy Annusban is vannak félelmek. A felesége kész vacsorával várta, akár naponta tiszta vasalt ruhát tett elé. Soha egy zokszó, egy panasz nem jött ki a száján. Józsi, mióta Cleveland-ba érkeztek, csak Annus mosolygós, elégedett arcát látta.

    Pedig Annus lelkében rengeteg félelem , feszültség tombolt. Maholnap megszüli első gyermeküket. Szerencsére, az ideutazás nehézségeit már régen kiheverte, de mégis idegen világban fog ez a gyermek világra jönni. Tudta, hogy a Boris néni, aki első naptól fogva úgy fogadta, mint édes lányát, mindenben segítségére lesz, meg a többi szomszédasszonyok is egy szóra jönnek segíteni. Otthon sem lett volna másképpen. Mégis attól félt, mi van, ha nehéz szülés lesz, ha orvosra lesz szükség, vagy netán kórházra.Ez volt mindem rémálma. Hiszen a múltkor hallotta, hogy a Szilágyi Maris nénit egy műtétre bevitték a helyi kórházba, és Szilágyiék minden megspórolt pénze az orvosokra, kórházra ment.
     Hogyan költhetnék azt a nehezen megszerzett kis pénzüket kórházra, orvosra. Nem azért jöttek idegen országba, minden nehézséget vállalva. 
     Mindig irigykedve nézte a gazdagabb családokat, milyen gondtalanul élnek. Már a magyar családok között is akadt egy-kettő, amelyiknek jobban ment a sora. Vagy otthonról is vagyont hoztak, amit itt kamatoztatni tudtak, nem úgy mint ők, vagy szerencsések voltak , ezért jól ment nekik.

     Eddig Annus és Józsi sem panaszkodhatott, hiszen még csak három hónapja élnek Cleveland-ban, és már haza tudták küldeni a kis házuk vételárának felét... Annus elhesegette a vészes sejtéseit -ha a Jóisten megsegít, minden jó lesz- gondolta.

     Mikor közeledett a szülés ideje, Józsi is szorongva ment munkába. Inkább maradt volna otthon, hátha szükség lesz rá... De bizony nem volt rá szükség. A kis Józsika, vagy ahogy később hívták, a kis Dódi dél körül jött a világra egy szerdai napon. Akkor az apukája a bánya mélyén volt, ha akart volna, akkor sem tudott volna segíteni. Ott volt azonban Boris néni, aki talán megérezte, hogy most szükség van rá. Meg ott voltak a szomszédból a többi ismerős asszonyok is.

     Első szülésnek nem volt könnyű, de azért orvost sem kellett hívni, és mire Józsi hazajött a munkából, már nem csak Annus várta, hanem a kis Dódi is. Madarat lehetett volna vele fogatni, annyira boldog volt.

    Annus , meg vasárnaponként Józsi is büszkén tologatta a fonott babakocsit, amit a barátaiktól kaptak ajándékba. Annus egyre gyakrabban merészkedett ki a munkásnegyedből is, hogy felfedezze Cleveland másik, gazdagabb világát. Sokszor a gazdag nagyedben, meg akár a főtéren is sétálgatott. Az öltözködése is egyre igényesebb, vállogatósabb lett. Ha úgy gondolta, a kis Dódival nem a munkásnegyedben fog sétálni, hanem körülnéz kicsit Cleveland más kerületeiben is, mindig városias, „úri“ ruhába öltözött. Józsi büszke is volt arra, hogy feleségén nem csak a falusi viselet áll jól, hanem úri ruhában olyan mint egy igazi úrihölgy. Igaz, hogy a többi magyar asszonyok kicsit furcsálották ezt, hiszen ők boldogok voltak a maguk világában, de elfogadták, hogy Annus mást is akar, hiszen még fiatal, ismerkedik a világgal...

     Még akadt olyan asszony, aki tíz év kinttartózkodás után sem tanult meg angolul, addig Annus már másfél év után minden szót megértett-hiszen gyakran járt a gazdag negyedben, ahol főleg angol szót hallott, és fogott az esze.
     Jól ment a soruk. Ez alatt a másfél év alatt elküldték a pénzt a kis zsúpfedeles házikóért. Most már azon gondolkodtak, hogy írnak a szüleiknek, az ezután küldött pénzt rakják össze, és ha lesz alkalom, vegyenek egy jól termő főldterületet.
     Józsi úgy tervezte, még két-három év és haza mennek, de akkor már a falujukban nem kis zsellérek lesznek, hiszen nem csak a kis vályogház az övék, de földesgazdák is lesznek... De hát ember tervez, Isten végez. Annus újra várandós lett, és most már ő hangoztatta Józsinak, hogy majd a szülés után menjenek csak haza.
     Annus kezdte igazán jól érezni magát az új világban. Főleg azután, hogy gyermeksétáltatás közben több angol úrihölgyel is megismerkedett. Míg ők élték a dolgos hétköznapjaikat, a világ sora nagyot változott. Otthon, Magyarországon nem volt már senkinek sem nyugodt élete. Kitört a háború!

Folyt. Köv.

Rovatok: 
Irodalom