Laci nem is értette a felesége viselkedését. Marika szinte görcsösen ölelte magához, de mikor ő is viszonozta ölelését és csókjait, inkább hárította a közeledést. Az út hazafelé is érdekesen alakult.
|
Laci este sem jelentkezett, csak rövid írott magyarázatot küldött, hogy sajnos egész nap sok a dolga, Marika próbált az olvasásba temetkezni, de ez nagyon nehezen ment, mert a gondolatai egészen más irányba terelődtek.
|
A két fiatalasszony könnyen összebarátkozott, hiszen nagyon sok közös vonásuk volt.
|
Lacinak annyira jól ment a válalkozása, hogy kénytelen volt könyvelő és titkárnőt alkalmazni, mivel egyedül nem győzte ezeket a munkákat.
|
Karon fogva, de mindketten gondolataikba merülve sétáltak. Marika először az ételt tette Laci elé, és mikor a férje megvacsorázott, ő is mellé ült.
|
Esténként sokat beszélgettek, tervezgettek, közösen gondolkodtak. Az első napokban csak úgy a semmiről a ház szépítéséről, vagy akár a focicsapatról.
|
- Te mondtad, hogy akármilyen eredményt hoz a vizsgálat, közösen megoldjuk.- figyelmeztette a férjét Marika, mikor reggel az autóba ültek, hogy megtudják, mit hoz számukra a jövő.
|
Nagyon zord, kemény tél uralkodott az erdőkön, mezőkön és réteken.
|
Persze, az a holnap azért elég nagy túlzás volt. Igaz, hogy másnap mindketten bejelentkeztek a kivizsgálásra, de időpontot csak két hét múlva kaptak. Laci már nagyon szégyellte a hirtelen durva kirohanását.
|
Mindenkitől őszintén bocsánatot szeretnék kérni, hogy a Lánc,lánc, eszterlánc c. írásom folytatását egy időre kénytelen vagyok szüneteltetni. Sajnos édesanyám komoly (talán halálos) betegen fekszik a kórházba, és édesapámat nem lehet egyedül otthon hagyni, ezért ingázok Királyhelmecről Kassára, mert az öcsémmel felváltva próbáljuk megoldani ezt a gondot. Ezért nincs időm, és hangulatom az íráshoz. Mindenkitől bocsánatot kérek, és igérem hogy idővel folytatom az írást.
Vajda Laci
|
A lagzi csodálatos volt. A fényképek sokasága is bizonyította, amelyeket most, pár héttel az esemény után a „férjecskéjével”, ahogyan Lacit az esküvő után szólította Marika, nézegettek.
|
Éppen csak véget ért a régi, a majd egy fél évszázados rendszer. Azóta a kezdetén fiatalok már rég öregek, nagymamák, nagyapák lettek. Felnőtt egy nemzedék, amelyik nem is tudta, milyen az a másik rendszer. Magyarok voltak, legalábbis az édesanyjuk magyarul tanította őket beszélni, de már kevesen jártak magyar iskolába, hiszen Szlovákiában éltek.
|
Kalapos Pali már hajnalban kiosont a pincéből. Nem törődött Ferenc fiatal úr intelmeivel, hogy lapuljon ott, amedig a vész elmúlik.
„A lapulás a te mesterséged.“ – gondolta Pali, és a Szakaly patak partján növő bokrok takarásában a kocsma felé igyekezett.
|
A Szlovák Magyar határ átkelése a nyolcvanas években már nem is volt olyan macerás. Igaz, hogy a vámostól függött, hogyan is fog lezajlani az ellenőrzés, de általában semmi gond nem akadt.
|
Töprengve ülök a számítógépem klaviatúrája elött, és sok-sok fenkölt, nagy gondolat jár a fejemben. Mi a HAZA...? Én csak egy szóval tudom kifejezni. Bizonyos szempontból MINDEN!
|
„ A három kenyheci honvéd biztosan becsületesebben védi a hont, mint sok évszázados jogokkal felruházott nemes.“ -gondolkodott Vadász főhadnagy.
|
Persze, Palit sem kellett félteni. Nagyon jól tudta, hogy itt már nem babra megy a játék. Gondolkodott, hogyan tudná lerázni a három koloncot, de úgy, hogy ő ne kerüljön bajba.
|
Mivel Vadász József nemzetőr főhadnagy a felső-tiszai hadtastel Tokajban tartózkodott, a kenyheci fiúk kicsit fellélegehettek.
|
A visszavonuló magyar hadak inkább a pesti (vagy miskolci) út vonalán elterülő falvakon mentek keresztül.
|
Az egyszerű falusi paraszt ember soha nem kívánta a háborút. Az bizony szenvedéssel, rombolással, kegyetlenkedéssel, akár erőszakoskodással is járt.
|