Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Magyarország az én hazám (pályázat)

Vajda Laci
Vajda Laci képe

Mi a HAZA

     A Szlovák Magyar határ átkelése a nyolcvanas években már nem is volt olyan macerás. Igaz, hogy a vámostól függött, hogyan is fog lezajlani az ellenőrzés, de általában semmi gond nem akadt. Besorakoztunk az autók után, és talán valahol a tízedik helyen voltunk, ami nem is olyan rossz. A feleségem kicsit fészkelődött az izgalomtól, mert pár ezer forintot, ami talán egy éjszakai szállásra elég, elrejtett a pénztárca oldalfiókjában-mi van, ha a fináncok felfedezik!?-
    Én kicsit higgadtabban ültem a volán mögött, hiszen mit tehetnének velünk azért a nyavalyás hatezer forintér. A két fiam, János és Szilveszter nyugodt volt. A hátsó ülés teljesen az övék volt, és ki is használták. Vidáman tologatták játékautóikat, és még versenyeket is rendeztek. Mi, felnőttek voltunk a gyerekesebbek. Reszkettünk, mi lesz, ha a vámos megtalálja a dugi pénzünket. Persze, ezt a dugi pénzt tisztességesen vettük, de hivatalosan ennyit nem lett volna szabad áthozni.
   Jött a vámos… Én a kormánykereket szorongattam, a feleségem a zsebkendőjébe kapaszkodott, a gyerekek meg nyugodtan játszottak. Nem is lett semmi baj. Átnézték a csomagjainkat, még a feleségem pénztárcájába is betekintettek, még sem találtak semmi rendellenességet.
   Mikor átértünk a határátkelőn én is, a feleségem is a toalettet kerestük, a gyermekeinknek meg semmi baja nem volt. Indultunk volna tovább, de a gyerekek felfigyeltek a nagy izgalomra, és az idősebb, János meg is jegyezte: Miért féltetek, hiszen haza jöttünk Magyarországra! Itt van a hazánk, miért bántanának itt minket?!

A másik történet a Szölöhajtás Kisgéresi gyermek citerazenekar próbáján esett meg.

    A zenekarban van egy nagyon jó hangú kislány, és a Trianon gyásznapján megemlékező ünnepséget rendezett a kulturális szervezet. Úgy gondoltam, eljátsszuk a „Magyarország az én hazám” népdalt, és ez a kislány fog énekelni. De mikor az éneklésre került volna sor, a kislány sírva fakadt: „Laci bácsi, én ezt nem tudom elénekelni, mert a szívem fáj, mikor eszembe jut, hogy Magyarország a hazám, mégis Szlovákiában élek.
    A kislány szavai hallatára én is sírtam…

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK