Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Lánc, lánc, eszterlánc 10.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

   Laci nem is értette a felesége viselkedését. Marika szinte görcsösen ölelte magához, de mikor ő is viszonozta ölelését és csókjait, inkább hárította a közeledést. Az út hazafelé is érdekesen alakult. Volt olyan, hogy Marika annyit csacsogott, hogy be nem állt a szája. Elmesélte élményeit, dicsérte az elsuhanó táj szépségeit, vagy Lacitól érdeklődött az otthoni dolgokról, de a választ meg sem várva más témába kezdett. De volt olyan is, hogy magába roskadva bámult a semmibe, és még azt sem hallotta, ha a férje valamit kérdezett tőle. Mikor hazaérkeztek, berohant a hálószobába, azzal az indokkal, hogy fáradt, kicsit pihenni akar.
   Laci nem így képzelte el a hazajövetelt. Igaz, hogy nem tartotta be a feleségének tett ígéretet, hogy többször is meglátogatja a gyógykezelésen, de az volt a meggyőződése, Marika megérti, hogy a vállalkozása ügyei gátolták. Úgy gondolta, majd itthon mindent kipótolnak, ezért kicsit sértődötten vette elő a legújabb építkezési tervrajzokat, és abba temetkezett. Marika, ahogy a hálószobában egyedül maradt, az ágyra vetette magát, és zokogva sírt.
   „Meg kell mondanom Lacinak az igazat! Ha kidob a házból, elmegyek, de a megcsalásomat nem tetézhetem még hazugsággal is!”- Ez járt az eszében, de tudta, hogy vallomásához idő és bátorság kell.
   Közben napok teltek el, és látszatra visszatért minden a régi kerékvágásba. Össze is bújtak az éjszaka, és minden rendben volt. Igaz, hogy Laci nem értette, Marika miért egyszer túl heves és belemenő, másszor meg hidegen tartózkodó. Talán ha jobban odafigyel, megértette volna, hogy Marikát valami nagyon bántja. 
   A fiatalasszony egy dolgot várt áhítattal: az iskolaév megkezdését. Bízott benne, hogy a gyerekekkel való munka megnyugvást hoz. Épp egy hónapja érkezett haza a gyógykezelésről, és már csak pár nap választotta el a szeptemberi iskolakezdéstől, mikor arra lett figyelmes, hogy reggelenként hányinger gyötri, és hogy az ételek szagát sem nagyon bírja. Addig imádott főzni, most meg csak a legszükségesebb időt töltötte a konyhába, ahonnan hányingerrel menekült. Mikor a naptár szerint eljött a tisztulási ideje, és semmi vérzés nem következett, már igazán pánikba esett. Lassan az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében, különösen akkor, mikor a gyógyszertárban vásárolt terhességi teszt pozitív lett. Először tényleg a legszörnyűbb dolgokra  gondolt, de mikor kicsit megnyugodott, megértette, hogy egy nagy vágya vált valóra. Anya lesz! Megcsalta a férjét. Olyan férfitől vár gyereket, akit nem is ismer, de erről a szegény ártatlan magzat nem tehet. Marika nagyot vétkezett, de a gyermeknek joga van a világra jönni.
„Megszülöm! Elmondom Lacinak mi történt, és biztosan elhajt a háztól…” gondolkodott. „De én akkor is megszülöm! Elmegyek valamilyen távoli vidékre, ahol nem ismernek, és felnevelem gyermekemet.”
   Mikor ezt a döntést meghozta, valahogy könnyebbnek érezte a lelkét. Eddig soha nem félt Lacitól, de most nem is tudta, hogyan fog a férje viselkedni. Aznap,  már talán este tíz óra is elmúlt, mikor az Audi berobogott az udvarra. Laci meg is volt lepődve, hiszen ilyenkor Marika már aludni szokott, most meg a teljesen kivilágított nappaliban várta. A legnagyobb meglepetést a két bőrönd okozta, amit az előszobában talált.
- Minek az a két bőrönd Marika?- kérdezte köszönés helyett, de a fiatalasszony egészen más válasz adott:
- Ülj le Laci, van mit megbeszélnünk.
   Először felvázolta a férjének, hogy éveken keresztül mennyire vágyódott a meghitt beszélgetésekre, ölelésre. Nem vádaskodott, csak tényeket közölt. Elmondta, hogy a gyógykezelésen mennyire hiányzott a férje, a telefonhívásai, látogatásai, de most sem vádaskodott. A legvégén sírva mondta el, hogy az utolsó csepp a pohárba az volt, mikor a férjének még az sem volt fontos, hogy időben érkezzen a feleségéért. Még akkor is az üzlet, a vállalkozás volt előbbre való. Sírva mondta el, hogyan csalta meg Lacit., és bocsánatért könyörgött.
- Én tudom, hogy amit tettem, megbocsáthatatlan, ezért elmegyek. A gyermeket meg fogom szülni, hiszen nekem csak ő marad. Szeretlek, de hűtlen voltam hozzád, könyörgök, bocsáss meg, és ne haraggal váljunk el. 
   Laci először merev arccal, megrökönyödve hallgatta feleségét, de utána szó nélkül kirohant a nappaliból, és csak távolodó gyors lépteit lehetett hallani a kora őszi éjszakában. Marika nagyon megijedt. Attól félt, a férje tesz magával valamit, ezért szaladt utána, de már csak a falu végén ugató kutyák hangjából tudta, hogy Laci valahová az alvég felé rohan. Ment ugyan utána, de sehol nem érte utol. A Pázsiton, ahol azelőtt sokszor hallgatták együtt a gyerekek énekét, leült egy farönkre, és keservesen sírva fakadt. Néha elszenderedett, és nehéz rémálmok gyötörték. Lacit látta a Hernád örvényében fuldokolni, és saját magát, aki állapotosan rohan utána. De szép álmot is látott: Egy mosolygós gyermeket, aki Lacival kézen fogva sétál. Így vívódott, félig éber álomban, mikor hajnal felé valaki megérintette a vállát. A fiatalasszony összerezzent, és csak akkor érezte a hajnali hűvösséget. A férje fogta a vállát, és hívta, hogy menjenek haza.
- Megyek, Laci. Veszem a bőröndöket, és a korai busszal elutazom. Ha el akarsz tőlem válni, minden papírt aláírok, és semmi akadályt nem gördítek, hiszen én vagyok a hibás. Megcsaltalak, és nem érdemlek mást, csak megvetést.- mondta, most már újra zokogva.
   Laci először egy szót sem szólt. Még neki is nagyon fájt, amit a felesége elmondott, de úgy fél úton hazafelé átölelte a vállát, és mire hazaértek sok mindenről elbeszélgettek. Laci elmondta, egy éjszakája volt arra, hogy elgondolkodjon, ki is a felelős a történtekér. A végén arra jutottak, hogy mindketten nagyot hibáztak, de erről a születendő gyermek nem tehet. Marika világra hozza, és csak az ő titkuk marad, hogy nem Laci a gyermek vér szerinti apukája.
   Marika félt ebbe belemenni, mert nem tudta, Laci idővel mikor fogja a hűtlenségét felróni. De mégis örült, hogy abban a fészekben hozza világra gyermekét, ami a férjével megálmodtak, és építettek. Laci nagyon soká vívódott azon, hogyan közeledjen a feleségéhez, mert az ész ugyan megbocsátott, de a szív erre nem akart hallgatni. Az eszterlánc elszakadt, újra összekötötték, de a csomó megmaradt. Hidegebb, kevésbé bizalmas légkör uralkodott egy ideig a házastársak életében, de az első ultrahang vizsgálatra Laci mégis elkísérte Marikát. Mikor meglátta a magzatot, és a doki még fényképet is nyomott a kezébe, mintha kicserélték volna.
- Apa leszek, egy szép kislány édesapja”-, újságolta minden ismerősének, akivel találkoztak.
    Marika  e szavakra boldogan pirult, mert megértette, hogy most tűnik el a csomó az eszterláncról.
Hat év telt el az óta. Egy napsütötte májusi vasárnapon, mint rendesen, a Pázsiton gyermekek játszottak, és Marika széles mosollyal nézte, hogy a férje, is a kislányukkal kézen fogva táncol és énekel: „Lánc, lánc, eszterlánc…”

Vége.

 

 

 

Rovatok: 
Irodalom