Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Nárciszka meséje

Vajda Laci
Vajda Laci képe

    Nagyon zord, kemény tél uralkodott az erdőkön, mezőkön és réteken. Egy erdészlak kicsiny ablakából csillogó szempár tekintgetett ki a tavasszal, nyáron, és még ősszel is olyan szép, tarka virágos kertre, amelyik most vastag hótakaró alatt aludta téli álmát. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a kert egy sarkában, ahonnan a forgószelek vékonyra fújták a hótakarót, a hó alól mintha valami ki akarna bújni. Mi lehet az? Szólt is a nagymaminak, hogy öltöztesse őt fel jó melegen, mert szeretné megnézni, mi akar kibújni a hó alól. A nagymami mosolyogva megsimogatta kedves unokája homlokát.
- Nem lehet, lánykám. Hiszen az éjjel is magas lázad volt. 
   Az átvirrasztott éjszaka villant át a gondolatain, mikor a nagyapóval felváltva virrasztottak az unokájuk ágyánál, és vizes ruhába csavargatták szegényt, hogy csökkentsék a lázát. Boldog örömkönnyek peregtek a nagymami szemeiből, mikor reggel a kis unoka érdeklődni kezdett a kinti világ iránt.
- Már közeleg a tavasz, meglátod, mire a nárciszok virítani fognak, te is kint szaladgálsz majd. Akkor  megnézed a kiskertet. 
   A kislány nem tudta ugyan, hogy mik is azok a nárciszok, de sejtette, hogy valami csodavirág lehet, hiszen őt is Nárcisznak hívták, és ő is egy kis csoda. Legalábbis mindég ezt hangoztatja a nagymami, és nagyapó is
   A magas láza igazán alább hagyott, de a friss levegőt csak úgy élvezhette, hogy a nagyapó naponta kétszer ablakot nyitott. Persze, Nárcisz rögtön a nyitott ablakhoz rohant, és már látta, hogy a hó alól valami növény féle akarja kidugni kis fejecskéjét. Ki szeretett volna rohanni, hogy eltakarítsa a növény fejéről a havat, de nagyapó már a kiskertben is volt. Mikor gyöngéden elsimította a vizes, nehéz tavaszi hótakarót, mondta is az unokájának:
-   Látod, Nárciszka. Már igazán itt a tavasz, hiszen bújik a hóvirág. 
- Hóvirág? – kérdezte kicsit csalódottan a kislány, mert ő már a nárciszt várta. De azért ennek a kis bátor fehér virágnak is örült, amelyik dacolva a zord teleknek elsőként dugja ki fejecskéjét a hótakaró alól.
   Nárciszt még mindég nem engedték ki az udvarra, mert az orvos bácsi így rendelkezett. Csak a nyitott ablakból nézte, hogyan tűnik el napról napra a hótakaró. Egyre több virág bátorkodott a még kicsit csalóka tavaszi napfényre, és nyújtotta szép szirmait az éltető, meleg napsugarak felé. A nagymami, vagy a nagyapó minden virágról külön mesét tudott mondani Nárciszkának, így a kislány a hóvirágon kívül megismerte az ibolyát, a tavaszi kankalint, meg más gyönyörű tavaszi virágokat. Nagyon örült nekik, de mindég a nárciszokat várta.
- Látod, kis unokám. Ezek a zöld levelek már a nárcisz bokrok. – mutatott rá egy egész sor  alacsony, sűrű bokorra a nagyapó.
- Ha majd virágot bontanak, szedünk neked egy csokorra valót, és bevisszük a szobába.
Nárciszka sírva fakadt.
- Miért sírsz, kicsi lányom? – kérdezte nagyapó, és meglepődött az unokája bölcsességén, aki könnyes szemmel mondta:
- Ha a nárciszokat leszakajtjuk, azok elhervadnak, és már nem lesznek szépek. 
   Egy kora áprilisi reggelen végre eljött az a pillanat, mikor Nárciszkát kicsit melegebben felöltöztette a nagymami, és kisétált vele a virágos kertbe.
   A kislány minden virágot megcsodált, amit az ablakból látott. Kicsit szomorú lett, mikor a hóvirág helyett csak elszáradt szirmokat talált, de ahogy a nárciszbokrok felé tekintett, a boldogságtól felcsillant a szeme. Éppen nyitották szirmaikat, és csodálatos sárga virágaikkal ékesítették a kertet.
   Nárciszka föléjük hajolt, és ő is olyan lett, mint egy csodálatosan szép, üde tavaszi virág.

 

 

 

Rovatok: 
Mese