Az egyszerű falusi paraszt ember soha nem kívánta a háborút. Az bizony szenvedéssel, rombolással, kegyetlenkedéssel, akár erőszakoskodással is járt. Igaz, volt sok fiatal legény, aki megértette, hogy a nemzetünk szabadságáért áldozatot kell hozni. Akár a legnagyobb áldozatot is. A három kenyhec-i legény közül még Varga Gyurka is, mikor beverbuváltatta magát honvédnek, inkább Kocsos Erzsikének akart bizonyítani, pedig ő a három legény közül a legjobban vonzódott a szabadság eszméjéhez.  Hubai Józsi meg éppenséggel Gyurkának akarta bizonyítani, hogy ő is van olyan legény, mint a másik. Majni Bélának egyszerűen mindegy volt, hogy otthon lopja a napot, vagy beáll honvéd bakának, mint az egyetlen barátja a Gyurka. Ilyen egyszerű eszmék vezérelték Kassára a három legényt a verbuválásra, de valahogy idővel igazi hazafiak lettek. Nagyon jól értették, hogy amit tesznek, azért az osztrák fel is kötheti őket, mégis önszántukból, és jól végezték dolgukat. Úgy gondolták, erről a környezetükben senki nem tud, pedig mennyire tévedtek! Az öreg Teleki nagyságos úr hetente magához hívatta Kalapos Palit, aki beszámolt a három legény viselt dolgairól. Elég élénk levelezés alakult ki közte és Schlick Kassán tartózkodó stábja között. Sőt Schlick egyik összekötő tisztje többször is megfordult Kenyhecen a Teleki kastélyban, ahol az öreg személyesen számolt be neki a szerinte a faluban működő kémsejtről. Szerencsére az osztrák tiszt nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak, de azért nem is hagyta figyelmen kívül. Feljegyezte a fiúk neveit, és feltételezett tevékenységét. Egyelőre mást nem tett. Teleki Ferenc fiatalúr ugyan sejtette, hogy az apja talán kapcsolatban van az osztrák generálissal, de nem akart haragban lenni Vadász Józsi barátjával, ezért neki nem szólt a dologról. Pedig ha akkor szól, lehet, hogy pár kenyheci fiatalnak másképpen alakul a sorsa.

Kalapos Pali is igyekezett a magyar hadak után osonni, hogy tudjon a kenyhec-i legények dolgairól, de  azért nem volt olyan állhatatos és kitartó, hogy ne tévessze szem elől őket. Nem is nagyon bánkódott. Egyszerűen az este beálltával visszagyalogolt Kenyhecre, ami bizony jó két órájába került, és jelentette Teleki nagyságos úrnak, hogy Varga Gyurka és társai csak hídnak való fával szekereztek a hadakkal.

Talán az igazán jó stratéga kihasználta volna azt a lehetőséget, hogy az osztrák hadak a szikszói ütközet után  visszahátráltak Kassa felé, és erőltetett menetben üldözte volna őket, hiszen könnyebb egy hadat addig legyőzni, ameddig egy bizonytalan kimenetelű ütközet után hátrál. Sajnos Mészáros generális haditerveket készített, és időt adott az ellenségnek Kassa falai mögé bújni és felkészülni az újabb csatára. Az elképzelése elég ügyes volt. Több helyen akarta megtámadni az osztrákot, hogy az ne tudjon annyira odafigyelni a miskolci út irányából indított fő támadás vonalra. Ezért még december 30.-án futárt indított a Zemplénben gyülekező nemzetőr csapatokhoz, hogy Kassa felé vonulva lekössék az ellenséget. Ez kivitelezhető is lett volna, de a nemzetőr seregek ritkán voltak fegyelmezettek, ezért nem tudták legyőzni a dargói hágót védelmező osztrákokat. Mészáros dél felől, a Miskolci út virányából széles harcvonalban akart támadni.  Január 4.-én már reggel nyolc órakor indította hadait. Az volt az elképzelése, hogy a jéghideg és nagyon sebes Hernád folyónak szorítja az ellenséget. Nagyon jó esélye volt a magyar hadaknak, ugyanis Schlick-nek valahogy gyengén működött a kémszolgálata és felderítése. A magyar seregek már régen mozgásban voltak, mikor úgy dél tájba Schlick is tudomást szerzett a támadásról.  A csatát Perczel Miklós őrnagy dandárjai kezdték, és sikeresen kikergették az osztrákokat a Téglaégetők magaslatán levő állásukból. Sajnos, a többi dandárok már nem voltak ilyen sikeresek. Például a Pulszki Sándor vezette hadak, akik délről, Bárcától közelítették meg Kassát, és akikkel a kenyheci legények is szekereztek, át akart kelni a jéghideg Miszlóka patakon, de az ágyúit nem tudta felvontatni a meredek parton. Így egy torlódás keletkezett, és harc közben erre vágtató Hevesi lovas nemzetőröket ez annyira megriasztotta, hogy menekülőre fogták a dolgot.

A Dessewffi dandárja, aki délnyugat felől az Akasztófa hegy felé támadott, eleinte sikeres is volt. Mikor azonban azt tapasztalta, hogy a Magyar hadak hátrálnak, sőt, itt –ott már fejvesztve menekülni készülnek, ezt meggátolandó délután 15 óra  után általános visszavonulást vezényelt, és így a vesztes csata nem lett fejvesztett menekülés.

Igaz, hogy Pulszki és Perczel dandárjai már akkor Szináig húzódtak vissza. A kenyheci fiúk inkább hátul maradtak. Nem voltak honvédek, sem nemzetőrök, ezért bíztak abban, hogy ha az osztrákok kezére is jutnak, majd azt hazudják, hogy kényszerből mentek a magyar seregekkel. Hátra maradtak, hogy megfigyeljék az osztrákok hadmozdulatait. Szerencsére nem volt mit megfigyelni. Schlick sem használta ki a győztes csata előnyét, és visszahúzódott Kassa falai mögé.

-Úgy látom, az osztrák veszteg marad, mehetünk haza.- határozta el Varga Gyurka, akit azért a három legény elismert parancsnokuknak, hiszen mégis honvéd káplár volt.

Folyt.köv.