Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A két március 17.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

Mivel Vadász József nemzetőr főhadnagy a felső-tiszai hadtastel Tokajban tartózkodott, a kenyheci fiúk kicsit fellélegehettek. Hubai Józsi szótlanul végezte a gazdaság körüli dolgait, és tűrte az édesapja meg édesanyja álandó kérdéseit:

- Józsi, nem elég, hogy fél évig nem voltál itthon, és azt sem tudtuk, hol kódorogtál, még most is napokra eltünsz azzal a Varga gyerekkel, meg azzal a betyár Majnival. Miben sántikáltok már megint? -

Józsi ilyenkor csak lehajtott fejjel hallgatott, és akkor is mély hallgatásba borult, mikor a menyasszonya körüli dolgokról faggatták. Ha már kicsit megsokalta a kérdéseket, vagy kiment a kertbe, vagy más munkát végzett. Tisztelte , és szerette a szüleit annyira, hogy egy hideg elutasító szó nem hagyta el száját. Talán csak annyi:

- Hagyjanak már, édesapám. Majd egyszer mindent elmondok. Most nem lehet, ne haragudjanak.

Vargáéknál is hasonló volt a helyzett, csak ott az öreg csizmadia kicsit erélyesebben követelte a válaszokat. De mivel a fia minden dolgot elvégzett, javította a cipőket, csizmákat, a gazdaság körül is tevékenykedet, ő is belenyugodott abba, hogy majd egyszer mindent megtud.

Majni Bélát néha az öreg ágyhoz kötött nénikéje ugyan megkérdezte, hol kódorgott már megint, de választ sem nagyon várt kérdéseire.

Teleki Ferenc fiatal úr sokszor elgondolkodva, feszengve ült a könyvtárszobában. A minap is tanuja volt, hogy az öreg nagyságos urat Kornis Gábor császári őrnagy látogatta meg.  Az őrnagynak Göncruszkán volt kastélya, és kenyhecen is volt rokonsága, mégsem hozzájuk látogatott, hanem talán két hét leforgása alatt már harmadszor ülltek össze az öreg Telekivel. Ferenc fiatalúr nem akart hallgatózni, de annyit megfigyelt, hogy Kornis őrnagy eréjesen hangoztatta:

- Úgy látom a Vadász fiatalúr körmére fogunk nézni, hiszen aki a császára ellen lázadozik, az a fejével játszik. Ami pedig azt a paraszt suttyókat illeti, azt hiszem, itt is rendet fogunk végre tenni!-

A fiatalúr inkább menekült, nehogy többet megtudjon. Gyáva volt ahhoz, hogy színt valljon. Úgy gondolta, jobb, ha mindenből kimarad, hiszen a közmondás is azt mondja:“Ne szólj szám, nem fáj fejem!“

Kornis őrnagy nyugodtan fenyegetőzhetett, hiszen mind császári tiszt bizakodóan nézte a hadi helyzetet. Ő is a Schlik szűkebb vezérkarához tartozott, és ezért nagyon jól tudta, hogy az altábornagy támádásra indítja hadait Tokaj ellen.  Az Osztrák több mint tízezer embert tudott erre a célra mozgósítani, még Klapka ezredes talán 8500 harcoló katonával számíthatott. Ezért nem a városkában várta be az ellenséges hadakat, hanem kiürítette Tokajt, és a Tisza bal partján építette ki védőállásait. Schlik már január 31-én támadásba lendítette hadait, és minden ágyújával tűz alá vette a Tisza bal partján álló honvédzászlóaljakat. A legsűrűbben a Dessewffy és Gedeon László dandárai felé hullottak a golyóbisok és gránátok, de a magyar had kitartott. A sikertelen tüzérségi támadás láttán az altábornagy rohamra vezényelte gyalogosait a befagyott Tiszán keresztül, de a honvédek szuronnyal visszaűzték őket, és most már beleszólt a csatába Klapka tüzérsége is. Így a császáriak vissza vonultak, és Klapka hadai februúr 1-jén újra birtokba vették Tokajt.

Az ellenség Kassára húzódott, de utóvédnek Fiedler vezérőrnagy dandárja Zsujta és Hidasnémeti alatt maradt. A Fiedler dandárral maradt Kornis őrnagy is, akinek Göncruszkán kastélya volt, ezért nagyon jól ismerte a környéket. Schliktől azt a parancsot kapta, hogy végre tisztítsa meg a vidéket a magyar felderítőktől és kémektől. Sajnos, sok kémsejt  tevékenységéről elég pontos információi voltak, hiszen nem csak az öreg Teleki nagyságos úr volt a Magyar haza árulójá, és nem csak Ferenc fiatal úr volt gyáva arra, hogy figyelmeztesse a kenyheci fiúkat. Máshol is voltak ügyes rátermett legények, de máshol is volt áruló és gyáva ember is. Tíz osztrák katona csak az őrnagy rendelkezésére állt, és ő el is akarta kezdeni gyalázatos munkáját, de a magyar hadak sem tétlenkedtek. Klapka, miután értesült az ellenség elvonulásáról, Dessewffi és Gedeon dandárjaival február 7-én Tályára majd Kérre indult, és it tudta meg, hogy az ellenség hátvédje Gönc határában, és Hidasnémetiben tartózkodik. Mivel a Hernád folyón éppen a Hidasnémeti hídon keresztül lehetett áttérni, ezt a hidat az Osztrák erősen őrizte. A Hernád bal partján, Hidasnémeti felé még két osztrák ágyú is el volt helyezve, hogy tűzerejével meggátolja a Magyarok átkelését.  Klapka ezredes soha nem volt meggondolatlan parancsnok. Pontosan tudni akarta az ellenség erejét, és elhelyezkedését, ezért hivatta Vadász nemzetőr főhadnagyot, mert ez tartotta a kapcsolatot a környék kémsejtjeivel. Parancsba adta neki, hogy még az éj folyamán vegye fel a kapcsolatott a közelben működő felderítőkkel és kémekkel, hogy minnél pontosabb képet tudjon kapni az Osztrák csapatok elhelyezkedéséről.

Vadász József tudta, hogy Hidasnémeti közelében a kenyheci sejt munkájában bízhat a legjobban, de hogyan jusson át a Hernád jobb partjára, mikor a hidat őrzi az ellenség. Szerencsére ismerte a vidéket. Tudta, hogy Vilmány elött van egy vízimalom, és elötte egy gázló. Igaz, hogy nagyon sebes a víz, és a mélysége a lónak a kötöszködéséig ér, de meg kellet kockáztatni.

Hiába, aki mer, az nyer. Vadász főhadnagy, aki a Hernádon szerencsésen átgázolt, még az ellenséges alakulatokat is megkerülte, így elég jól megfigyelte, hol vannak az osztrák állások. Persze, pontos adatokat csak a három bátor kenyheci legény tudott szolgáltatni, hiszen ők már az osztrák hadak Kassa felé visszavonulása óta felváltva figyelték a Hidasnémetiben állomásozó ellenséges utóvéd hadat. Mikor Vadász fiatal úr bezőrgetett Vargáéknál úgy este 9 óra felé, csak az öreg csizmadia nyitotta résnyire az ablakot, és rémülten kérdezte:

- Ki az? Mit akarsz ilyen késén?-

Mikor a főhadnagy bemutatkozott, az öreg azért nem hitt neki. Hadak vonultak a környéken, meg ki tudja miféle betyárok is lehetnek ebben a zavaros időkben a faluban. Kiment ugyan a pitvarajtóhoz, de azt is csak résnyire nyitotta, és egy lámpa fényénél győződött meg arról, hogy a kései vendég tényleg a Vadász fiatal úr. Mikor a főhadnagy a fia felől érdeklődött, az öreg csak mérgesen legyintett.

- Azt csak a barátai tudják, hol eszi a Gyurkát a fene. Lehet, hogy a Majnival, meg a Hubai Józsival isznak a kocsmában.-

A főhadnagy az utólsó szavakat már nem is hallotta. Egyenesen a kocsmához ügetett. Varga Gyurka, és Majni Béla egy sarokasztalnál iszogattak.

Hogy ne legyen annyira feltünő, Vadász fiatalúr egy szomszédos asztalnál foglalt helyet, hiszen azért nem illett,  hogy holmi paraszt suttyókkal egy  földbirtokos iszogasson. Persze, ez csak a látszat kedvéért volt. Ittak ők már együt még Kassán is. A fiúk pontos tájékoztatást adtak arról, Hidasnémetiben milyen egységek állomásoznak, sőt még a két letealpalt ágyú helyét is elmondták. A főhadnagy azt is megtudta, hogy nem csak a Hidasnémeti hidat, hanem a mintegy 10 mérföldnyire a folyáson feljebb, a Zsadányi átkelőt is őrzi az Osztrák.

Vadász fiatalúr kihörpintette borát, és lóra is pattant, hogy az éj leple alatt visszajusson Klapka ezredeshez. Most már a kenyheci legények sem mentek lefeküdni. Inkább mindketten Hidasnémeti felé osontak, hogy Hubai Józsihoz csatlakozzanak, aki eddig figyelte az Osztrák hadakat. Sejtették, hogy a holnap izgalmas perceket, hoz a számukra. Sajnos, arról fogalmuk sem volt, hogy négy árnyék nagyon vigyázva követi őket. Kalapos Pali, és három  tagbaszakadt osztrák dragonyos volt. Ugyanis Kornis őrnagy már két napja Kenyhecre vezényelte a három osztrákot, mert azért nem nagyon bízott abban a "büdös parasztban“ , ahogyan Kalapos Palit nevezte. Igaza is lett volna, mert Pali azért sokszor nem adott pontos jelentést, és bizony nem adta volna fel a fiúka, de most már maga is megfigyelés alatt állt.

Folyt.köv.

 

 

 

 

 

Rovatok: 
Irodalom