Persze, Palit sem kellett félteni. Nagyon jól tudta, hogy itt már nem babra megy a játék. Gondolkodott, hogyan tudná lerázni a három koloncot, de úgy, hogy ő ne kerüljön bajba. Igyekezett szedni a lábait, hogy nagy zajt csapjon, és hogy a sötétben az osztrák komák ne tudják követni. Ezek egy ideig loholtak utána, hiszen hosszú lábú cseh gyerekek voltak, de a legidősebb valamit megsejtett, és nyakon csípte Kalapos Palit.

- Csendes!- parancsolta erélyesen.

Pali rájött, hogy a furfang nem sikerült, ezért egy idő után úgy tett, hogy félre kell mennie. A kisérői kicsit gyanakodtak, és próbálták árgus szemekkel figyelni, de mégis sőtét volt, meg Pali jobban ismerte a tájat. Egyszerűen egy bokor mögé ugrott, megvárta még az atyafiak erélyesen szólogatják, majd keresni próbálják. Ő most már igazán igyekezett Hidasnémeti felé. Tudta, hol van a megfigyelő helye Hubai Józsinak. Oda akart eljutni, hogy legalább neki segítsen. Az osztrákok egy ideig csendben káromkodtak, majd igyekeztek legalább a megfigyelt kenyheci legényeket megtalálni, de sikertelenül. Bosszúsan kicsit megszeppenve kimentek a Pesti útra, és sietve Hidasnémetibe gyalogoltak, hogy Kornis őrnagynak jelentsék a fejleményeket. Persze, az őrnagy először jól leszidta a beosztottjait, de utána ördögi tervet eszelt ki. Lóra pattant, és magával vitte a tíz rábízott dragonyost.

„Majd meglátjuk, túljárnak e ezek a parasz legénykék az én eszemen!?!“

Kenyhecre vágtattak, és a katonáit a Hubaiék, Vargájék háza körül, meg a Majni kis kunyhója körül bújtatta el.

„Ha jönnek haza, majd nyakon csípem őket!“- gondolkodott az őrnagy

Közben Vadász főhadnagy már a Vilmányi gázlón , nyeregből leszállva vezette a lovát, mert szegény pára sehogyan sem akart a jeges, sebes folyású vizen gázolni, pedig egyszer már megtette ezt az utat, csak fordított irányban. Bizony, a fiatalúrnak sem volt kedvére való a Hernádban fürdés télvíz idején, ezért mikor kievickélt a vízből, nagyon megörült, hogy nem túl távol a parttól őrtüzeket pillantott meg. Mennyire nagy volt a meglepetése, mikor a közelebb érve látta, hogy a tüzek körül nagy mulatság folyik. A sáját alakulata, az abaúji önkéntesek, és velük nagy barátságba a magyar zászló alatt harcoló lengyel légionáriusok mulatoztak önfeledten. Az önkéntesek soraiban három tályai legény is harcolt, és mivel ők most otthon voltak, kinyitották pincéiket a bajtársaknak. Persze, a jó bortól felbátorodott hadfiak olyan pincéket is feltörtek, amellyek nem voltak nyitva. Bizony, Vadász főhadnagy olyan állapotba találta az abauji önkénteseket, és a lengyeleket is, hogy nagyon dühbe gurult. Kereste a parancsnokot, de az altisztek, részeg mámorukban csak annyit gügyögtek, hogy a parancsnok még kora este Göncre lovagolt, mert Klapka ezredes eligazításra hivatta .

-Ti meg addig leittátok magatokat a fekete földig! – ordította kikelve magából a főhadnagy.

- Ennek komoly következményei lesznek, mert jelentem a dolgot az ezredesnek!- és ,úgy ahogy volt, vizes ruhában lóra pattant, hogy Göncre vágtasson.

Azt csak első mérgében mondta, hogy jeletést tesz. Tudta jól, hogy Klapka György igazságos, de nagyon szigorú parancsnok. Mivel a hadak harci állásokban vannak, képes lenne valamelyik bajtársát a részegsége miatt kivégeztetni.

Mire Göncre ért, a mérge is elpárolgott, és a gyors vágtában a ruhája is szikkadt. Persze, arra nem gondolt, hogy a jeges fürdő akár tüdőgyulladással is járhat.

Az abauji önkéntesek között azért nem volt mindenki tök részeg. A kicsit józanabbak azon tanakodtak, hogyan köszörüljék ki a csorbát, hogyan meneküljenek meg Klapka ezredes büntetése alól. Azt találták ki, hogy mivel jól ismerik a vidéket, reggel, mikor már a kapatosabbja is használható lesz, de még elég bátor a cselekvésre, a Hidasnémeti híd felé lopakodnak, és megpróbálják valahogy a hidat elfoglalni

„Ha ez sikerül, biztosan nem büntet meg az ezredes...- elmélkedtek. De ilyen őrült ötletet is csak a bor diktálhatta. Persze, a részeg ember vakmerő.  Az abauji önkéntesek a lengyel legionáriusokkal együtt kora reggel, nagy zajjal, kiabálással megrohamozták a gönci mezőn  állást foglaló Hartman zászlóalj gyalogosait, és elkeseredett harba bocsátkoztak velük. Klapka ezredes, mikor a harctérről érkező futár tájékoztatta a fejleményekről, először bizony nagyon dühös lett. Felkészületlenül, parancs nélkül nekirohanni az ellenségnek, ez hallatlan, és elképzelhetetlen volt számára. De nem volt más választása, a Gedeon dandárt Göncön hátra hagyta, és a Dessewffy dandárral a harctér felé indult. Már a gönci dombról ádáz és elkeseredett csata képe bontakozott ki előtte. Igaz, hogy az abauji önkéntesekre, meg a légionáriusokra még mindég neheztelt, de látva a vakmerő, halált megvető bátorsággal harcoló fiúkat, a 26. honvéd zászlóalj két századát a harcolók segítségére küldte. Az ellenség is betyárosan küzdött, de mikor a honvédek bekapcsolódtak a ütközetbe, az osztrákok nem tehettek mást, hátrálni kezdtek a híd felé.  Mikor már átjutottak, felgyújtották a hidat, és a két letalpalt ágyújuk hevesen lötte a magyar hadakat. Lapinski tűzér főhadnagy, a magyar ütegek parancsnoka most vette hasznát annak, hogy Vadász főhadnagy , a kenyheci fiúk megfigyelése alapján pontosan leírta, hol vannak elhelyezve az osztrák ágyúk. Egy-két próbalövés után be is lőtte ezeket, és így az osztrákok sietve kihúzatták ágyújikat állásaikból, és az égő hídon keresztül hevesen rohamozó abauji önkőntesek és lengyel légionáriusok elől menekülve hátrálni kezdtek. Klapka hadai rohammal bevették Hidasnémetit, és az osztrákok egészen Enyickéig hátráltak.

Az ezredes  az ütközet után először megszidta a vakmerő, parancs nélkül rohamozó katonákat, de utána mégis kitüntette őket. Az abauji önkéntesek, és a lengyel legionáriusok veres szalaggal lettek kitüntetve, melyet a gönci leányok kötöttek a hősök  bal karjára. A kitüntetettek között ott mosolygott Vadász József főhadnagy is, aki még három szalagot kapott, hogy adja át Varga György honvéd káplárnak, Hubai Józaef, és Majni Béla honvédekne, akik –az ezredes szavaival élve“sokban hozzájárultak a győzelemhez.“

Csak Vadász főhadnagy tudta, mi is váltotta ki azt a“ fenenagy“ bátorságot, de ő erről hallgatott. Most inkább az járt a fejében, hol is vannak a kenyheci legények, hogy átadja nekik a veres szalagot.

Folyt.köv.