Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Márti 2.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

 Ahogy sétált, az utcára kihallotta a gyermekek kántálását :"Krisztus Jézus született, örvendezzünk..."
Kicsit megnyugodott, hiszen a gyönyörű karácsonyi énekekből annyi béke és szeretet árad, hogy még az ilyen elkeseredett lelket is felvidítja. Mikor vacsora után a faluba indult, azt mondta a szüleinek, hogy ő is megyen kántálni a fiatalokkal. "Azért mikket sem kerüljetek el!" Szólt utána az édesapja.

 

Jancsi ezt meghallotta,de nem is gondolt arra, hogy a fiatalokkal menjen. Hogyan tehetné, mikor karácsonykor mindenki boldog, vidám, az ő lelke meg csordultig van fájdalommal.Céltalanul, lehajtott fejjel lépkedett, mikor valaki megragadta a vállát: :"Szevasz Jancsi! Még csak pár hónapja vagy katona, és már a régi haverokat sem ismered?!"

Laci szólította meg, a legjobb barátja. "Hallottam, hogy szabin vagy. Éppen nálatok indultam, hogy mint rendesen, onnan kezdjük a kántálást." Jancsi férfiasan megszorította a feléje nyújtott kezet, és magához is ölelte barátját.

 "Menjél Lacikám. A szüleim nagyon fognak Neked örülni. De nekem most bizony semmi kedvem nincs a kántáláshoz. Tudod, mennyire fájt, hogy Márti szakított velem, mégis reméltem, hogy legalább Őt boldognak, vidámnak látom. Most meg édesanyámtól megtudtam, hogy egész életében egy tolókocsiban fog nyomorogni. Hogyan lehetnék én vidám, mikor Mártinak biztosan nincs boldog Karácsonya?!"

 " Hát Jancsikám, én mégis tudok neked jó hírrel szolgálni." Veregette vállon a barátját Laci.

"Igaz, hogy hosszú ideig semmi jó hírt nem hallottam Mártiról, de a múlt héten beszéltem Zolival, a bátyjával. Ő mondta, hogy Mártit az ünnepek után viszik Prágába. Valami híres sebészprofesszornak elküldték a leleteit, és ez a professzor azt mondta, elég nagy a remény, hogy pár operáció után Mártit lábra állítja."
Ezt hallva Jancsinak is Karácsony költözött a szivébe. De milyen is az ember...

Mikor édesanyjától megtudta Márti kegyetlen sorsát, mindent megbocsájtott a lánynak: Azt, hogy elhagyta, hogy még el sem búcsutot tőle, hogy eggyetlen sort sem írt neki. Most meg újra a düh, a harag kezdte uralni a lelkét. Pedig a Karácsony a szeretet és béke ünnepe...
Bizony, hogy elment a fiatalsággal kántálni, szórakozni, és talán vidámabb is volt, mint általában. Csak Laci, aki Jancsit mindenkinél jobban ismerte tudta, hogy ez csak erőltetett vidámság, ez csak dacc. Ugyan úgy jártak házról házra, mint a múlt karácsonykor. Ebben a faluban ez szokás volt.

Már majdnem éjfél volt, mikor az alsó faluvégre, Mártiék háza elé értek. Itt nyugodtan bekopoghattak,mivel a két-három református család közül Mártiék is reformátusok voltak, ezért nem készültek az éjféli misére. A fiatalok már éppen bekopogtak volna, de Jancsi kezet nyújtva köszönt el tőlük: "Mulassatok tovább, én ide be nem megyek!"

"Ne szamárkodjál!  Szívesen látnak. Márti is nagyon megörülne neked." Kérlelték a többiek, de Jancsi hajthatatlan maradt. 

Este, mikor úgy tudta, Márti helyzete reménytelen, azt fontolgatta,eljön Mártihoz, és megmondja neki, így is vele akarja leélni az életét, mert nagyon szereti. Most, hogy bízik abban, Márti meggyógyul, ujra harag költözött a lelkébe- pedig Karácsony van.

"Engem egyszer ide nem fogadtak be, akkor többé ide nem is megyek!" mondotta dacosan, és már sarkon is fordult. A templomba sem tért be, pedig éppen azt énekelték: Krisztus Jézus szőletett, örvendezzünk!... Akkor biztosan nem értette, hogy Krisztus Jézus érte is, Mártiért is, és mindenkiért született a világra. Békét, szeretetet, megbocsájtást hozott.

Egyszer majd biztosan megérti...

folyt.köv.

Rovatok: 
Irodalom