Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Vándordiák V.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

(A FALUSI CSORDÁS FELESÉGE)

     Mikor a piros sipkásoknál befejeződött a kiképzés, mielőtt vittek volna a harctérre, a közelebb lakó legényeket hazaengedték úrlábra (szabadságra). Én is hazajöttem, hiszen Kassa nincs olyan messze. Egy este meg akarom látogatni a Marisomat, aki a patak másik oldalán lakott. Rálépek a pallóra (keskeny hidacska a patakon), hát a másik végén ott áll a csordás felesége, akiről már régen beszélték, hogy boszorkány. Nem mondott ő egy szót sem, csak állt, és nézett rám. Tudjátok, hogy soha nem voltam gyáva legény, és akkor még a bajnét (szurony) is nálam volt… de nem sokat gondolkodtam, letértem a pallóról, és inkább a vízben gázolva mentem át a másik oldalra. Jól tudtam, hogy a boszorkánnyal legfeljebb a férje kezdhet ki, az is csak akkor, ha mer.

Ilyen esetet is láttam ezzel a boszorkánnyal. Biztosan összeveszhetett az urával, mert amikor az reggel hajtotta ki a teheneket a legelőre, a csorda elé ugrott a felesége, és minden áron be akart szaladni a tehenek közé. Tudjátok, ha egy boszorkány behatol a tehenek közé, úgy megrontja őket, hogy nincs az a csordás a világon, aki aznap megőrizné ezeket a teheneket.  Amikor a csordás látta, mit akar tenni a felesége, fogta a karikás ostorát, és addig ütötte vele az asszonyt, míg az fel nem hagyott a szándékával, és haza nem szaladt.

-  -

     Mivel már megszokták a boszorkányos mondákat, igazán csak a büszke lány volt megijedve, a többiek csak megjátszották a rémületet, már azért is, mert mindegyikük mellett ott ült a kedvese. Tudjuk, hogy a lányoknak jól esik, ha a kedvesük bátorítja, babusgatja őket. 

     Egy legény vette át a szót. „Édesanyám mesélte ezt az esetet:”

A TEHENET MEGRONTÓ BOSZORKÁNY

    Egy gazdaembernek nagyon jól tejelő tehene volt. Csodájára jártak még a harmadik faluból is. Persze hogy megcsodálták, hiszen nem csak reggel és este fejték meg, hanem még a legelőre is napközbe kétszer kellett kimenni a tehenet megfejni. Irigyelte is a gazdát mindenki. Először kínáltak a tehénért három tehén árát is, de mivel a gazda nem állt kötélnek, a kínálatok is elmaradtak. Sajnos, egy kis idő után a tehén teje is kezdett apadni, mígnem egészen elmaradt az is. Nagyon bántotta a gazdát ez a dolog, ezért a szomszédasszonyhoz fordult tanácsért, akiről azt mondták, hogy a falu jó boszorkánya, aki sok jószágot gyógyított már meg a faluban, és a környékén is. A nénike el is jött, megnézte a tehenet, és a fejét csóválta. „ Nagy baj van itt! Ezt a tehenet megrontotta valaki. Olyan rontotta meg, aki sokkal erősebb nálam, ezért sajnos én nem tudok segíteni. Lakik fent a hegyekben Novacsány környékén egy nagy tudású bacsó. Talán még az tudna segíteni. A gazdának több sem kellett. Befogta a kétkerekű bricskájába a Pejkót, és meg sem állt a novacsányi bacsóig. Nem nagyon akart a bacsó nyáridőben, dologidőben ilyen nagy utat vállalni, de mikor a gazda megígérte, hogy vissza is hozza, és jó áldomást fizet a szolgálataiért, mégis kötélnek állt.

Bement az istállóba, megtapogatta, megvizsgálta a tehenet. „ Tudok segíteni, gazda! Most fejjék meg a tehenet, ha kevés tejet is ad. Aki megrontotta, nagyon erős boszorkány, de mégis van erre medecina. Felteszem ezt a kis tejet főni, és aki megrontotta, ide fog jönni. De vigyázzanak, valamit el ne vigyen az udvarról. Még egy kövecskét sem vihet, mert akkor nem segíthetek!” A gazda mind a három fiát az udvarra küldte, vigyázzanak, ha jön a boszorkány.
Ahogy főzte a bacsó a tejet, jött a falu végén lakó Ila néne. Máris ment a konyhába, és rászólt a bacsóra: „Jaj János, hát maga is itt van?!”
Azt mondja a bacsó: „Én itt, de maga mit csinál itt?!”
Ekkor Ila néni kijött az udvarra, és a kút mellől fel akart venni valamit.  De bizony a gazda legfiatalabb fia rászólt, hogy hagyja azt ott, és takarodjon az udvarról, amíg szépen van.

A bacsó kiment az ólba, a tehén előtt leásott az istálló földjébe, és kivett onnan valamit, de nem mutatta, hogy mi az. Utána kifúrta a tehén szarvát, valamit beletett a kifúrt lyukba, csinált fadugót és a lyukat azzal betömte. A tehénnek már estére megjött a teje, és az óta is csodatehén volt.

    Egy csendes kislány, aki az előző nap is csak csendbe figyelt, most megszólalt:

HOGYAN SZÍVJA EL A BOSZORKÁNY A TEJET ÁLLAT KÉPÉBEN?

    Az öregek azt beszélték, hogy régen a boszorkányok macskává vagy békává változtak, és úgy szívták el a tehéntől a tejet. Ezt a gazda úgy vette észre, hogy a tehén utána kevés tejet adott, és többnyire még az is véres volt.

Az egyik gazda éjszakára az ólban maradt, és éjfél táján arra lett figyelmes, hogy a tehén tőgye körül valami csámcsogást hall. Gyorsan meggyújtotta az előre elkészített lámpást, hát látja, hogy egy nagy varangyos béka szopja a tehenet. Felkapta a vasvillát, és a békát, amelyik közben már menekült, jól összeszurkálta. Már másnap reggel jött a hír, hogy Rózsi néni a falu végéről nagy beteg, csupa véresen fekszik az ágyban. A gazda így tudta meg, ki a boszorkány, és ki dézsmálta a tejet.

      „Bizony, milyen rusnyák ezek a boszorkányok!” - szólalt meg az egyik legény, és közben nagyot kacsintott az oldalán ülő kedvese felé. Ezt a „történetet” a Pesta bácsitól, a baktertól hallottam.”

 

 

Rovatok: 
Irodalom