Mivel az utolsó autóbusszal érkezett Segesvárról, Zsóka néni a buszmegállónál várta. Tényleg nem csak édesanyja, de bizalmas barátnője is volt lányának. Látta, hogy Budapesten valami furcsa dolog történhetett.

-Biztosan  jól érezted magadat.- csak ennyit mondott, és Zsókából ömlött a szó. Először elmesélte, hogy még mindég tisztán vissza tudott emlékezni azokra a helyekre, ahol az édesapjával is jártak. Utána sokat mesélt a csodaszép Budapestről...de Zsóka néni érezte, hogy mást is mondani akar, csak nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Úgy gondolta, a Székely csoportban talán volt egy fiú, aki a lányának nagyon tetszett, és ezt nem tudja hogyan mondja el, ezért csak úgy általánosan megkérdezte:

-Hát a csoporttagok között sok barátra leltél?

- Nagyon jó csapat voltunk, még azt is megtárgyaltuk, hogy többször is együtt kirándulunk majd-lelkesedett Zsóka.

- Képzeld anyuka, még Felvidéki fiatalok is voltak a szállodában!

„Értem már“-gondolkodott Zsóka néni.

Mire haza értek, Zsóka mindent részletesen elmesélt, és Zsóka néni meg is értette, hogy ez a találkozás kicsit mélyebb nyomot hagyott a lánya lelkében. Tudta azomban, hogy fiatalokat, akik még nem is értik, hogy szeretik egymást, két államhatár választja el.

    A Felvidéki csoport is haza érkezett a Budapesti kirándulásról, és meg is egyeztek, hogy amint lehet, még szerveznek ide kirándulást, hiszen annyi sok csodát nem ékeztek megnézni. Persze, tudták, hogy ez elég macerás dolog lesz. Ugyanis a csoport négy fiú tagja, köztük Kis Lajcsi is több mint valószinű a jövő tavasszal két évre bevonul a hadseregbe. Így kérdéses, lesz e még két év múlva a „híres“ party.

Lajcsi ugyan Budapesten jól elrejtette Zsóka levelét, de azért mikor haza ért, és kicsit kipihente magát, az első dolga volt ujra olvasni a lány sorait. Gondolkodott, hogy mit tegyen. Érezte, nagyon vonzódik a lányhoz, de ez talán még csak közeli barátság, és nem szerelem. Józanúl tudta értékelni lehetőségeit:

Mivel gépésztechnikusi végzettsége volt, nem nagyon vonzotta a fősuli, mert több üzemben is vállalhatot munkát. Ezér számolt vele, hogy legkésőbb tavasszal bevonul a seregbe. Zsóka egy távoli országban él, Romániában, ami se nem baráti se nem ellenséges. De mégis két határ választja el őket. Milyen jövőt jósolhat a kapcsolatuknak...? „Legalább barátok leszünk!“ –döntötte el, és elővette a levelezőpapírt, hogy az első levelét megírja.  Igyekezett nem túl bizalmaskodó, vagy talán tolakodó levelet írni, hiszen jól emlékezett arra, hogy Zsóka még akkor is oldalra lépet, ha véletlenül összeért a karjuk. Igaz, hogy sog dologról beszéltek az éjszakába nyúló sétájuk alkalmával, de most mégis sokkal többet írt magáról, szüleiről, a kisöccséről, a  falujukról. Sokkal többet, mint először gondolta, és a végén bizakodva írta, hogy hiszi azt, talán nagyon jó barátok lesznek. (Igaz, hogy egy kis tolakodást most elkövetett, mert a barátok után tett egy nagy kérdőjelet, de ez talán nem is volt teljesen tudatos dolog.

Zsóka pár napig türelmesen várta a póstást, de mikor már majdnem két hét telt el , és nem jött levél, csalódott lett. Most már próbálta meggyőzni magát, hogy ő nem is vár senkitől levelet, és hogy milyen jó ötlet volt nem kérni a fiú címét . Még magának sem merte volna bevallani, hogy ő bizony már az első napon írt volna Lajcsinak.

Persze, azt Zsóka nem tudhatta, hogy Lajcsi is írt az első napon, de a posta elég lassú volt. Egy szerdai napon bevásárlásból jött haza, mikor az édesanyja titokzatosan mosolyogva megjegyezte:

-Itt járt a postás...!

Zsóka igyekezett közömbösen viselkedni, de még a vak is megláta volna rajta, mennyire örült, mikor kezébe vette a levelet. Kicsit csúnya írással volt megcímezve, de biztosan Lajcsi írta, hiszen Csehszlovákiából jött. Először bezárkózott a szobájába, hogy ő olvassa el, hiszen utána úgy is megbeszél mindent az anyukájával. Nem is volt miről titkolózni, hiszen baráti levél volt. Még jót is nevettek rajta, hogy a levélben a „barátok“ után három pont, meg kérdőjel volt. Persze, mindketten megértették, de jobb volt ezt egyenlőre elviccelni.

Így, barátian indult a levelezésük.

Eleinte Kedves Zsóka, és Kedves Lajcsi volt a megszólítás, és ez meg is felelt a valóságnak. Lassan mindent tudtak egymásról. Lajcsi tudta, hogy Zsóka imád festeni, és nagyon boldog lenne, ha bejutna a képzőművészeti főiskolára, de nagyon aggódik, mert 4 dioptriás szemüveget visel, és ez bizony nagy hátrány. Zsóka megtudta, hogy Lajcsi több mint valószinű, a jövő tavasszal bevonul katonának,így még az sem biztos, hogy levelezhetnek, mert a kaszárnyába külföldről biztosan nem érkezhetnek levelek. Igaz, hogy addig még jó fél évük van. Kár a távoli jövőn rágódni, hiszen még a holnapokat is meg kell tervezni. A színjátszó csoport egy század eleji darabot kezdett próbáolnaponlni, és Lajcsi nagyon nehezen küzdött meg a díszletekkel, amiben Zsóka , vázlatos rajzaival sokat segített.

Távolból is jobban megértették egymást, mint sok pár, aki naponta együtt van. Lassan megszokottá vált, hogy hetente érkezik levél, és ki is tudták számolni az érkezését.Szereremről eggyikük sem szólt. Talán még nem is gondoltak a szerelemre, pedig más kapcsolat eszükbe sem jutott. Lajcsi azzal magyarázta, hogy úgy is bevonul katonának, nincs értelme lekötni magát. Zsóka meg azzal, hogy májusban éretségizik, van más gondja, mint szerelmesnek lenni. Nem vették észre, hogy egymás nélkül már üresek lennének napjaik, hogy máris szerelmesek.

Folyt.köv.