Pistike békésen aludt a nagymamája ölében. Most egyedül ő volt teljesen nyugodt ebben a családban. Meg persze  Pisti is, aki ruhástól feküdt az ágyban, mert az édesapja csak a cipőjét érkezte lehúzni.  Veronka keservesen sírt, és most már igazán nem tudta, mi legyen tovább, hogyan lehet ezt a családot még összetartani. Az apósa káromkodva szidta a fiát, és főleg magát okolta, hogy annak idején  nem volt szigorúbb vele. Szegény szülők már Pisti 15 éves korától látták, hogy nem a foci iránt érdeklődik, mint más barátai, hanem szívesen álldogál a kocsma előtt, ahol mindég akadt, aki úgy gondolta, jó heccha a 15 éves gyereket egy korsó sörrel kínálja meg. Eleinte mindenki csak nevetett azon, hogy a Pistike először kicsit fanyalgott a sörtől, de pár hónap múlva már bizony a pálinkát is szemrebbenés nélkül megitta. Mire a szülei rájöttek, bizony Pisti nagyon rászokott az alkoholra. Ezért voltak gyenge eredményei az alapiskola utólsó évében. Igaz, hogy addig sem volt valami észkombájn, de legalább közepes tanuló volt, és a szülei bíztak benne, hogy jó szakmát tanul majd. Sajnos, mire Pisti a szakiskolába került, már kicsit sem érdekelte a tanulás. Sokszor be sem ment az iskolába, hanem az autóbuszról leszállva a legközelebbi kocsmában állt meg. Igaz, hogy nem volt valami sok pénze, de inkább nem vett jegyet az autóbuszra, bízva abban, hogy úgysem lesz ellenőr. Az édesapja igyekezett keményen fogni Pistit, de sajnos az anyai gyöngéd szeretet mindég megvédte egyetlen fiát, és csak sírt, könyörgött Pistinek, hogy hagyja abba az ivást, az urának meg, hogy legyen türelmesebb a fiával. Most ő is magát okolta a történtekér. Még Veronka is azon gondolkodott, hogy talán nem nyújtott elég szeretetet Pistinek, ezért lett újra alkoholista.

Érdekes helyzet volt. Mindenki magát hibáztatta, csak Pisti horkolva aludt a szomszéd szobában.

Úgy Veronka, mind Pisti szülei is tudták, hogy ha valamit nem tesznek, Pisti újra nap mint nap részegen fog hazatámolyogni, és Veronka attól is félt, hogy durva, sőt agresszív lesz a férje részegségében. Szegény azon gondolkodott, hogy ő még ki is bírná Pisti durvaságát, de mi van akkor, ha a gyerekkel is agresszív lesz.

Mire Pisti másnap hajnalban kóválygó fejjel ébredezett, csak az édesapja ült az ágya szélén. Nem veszekedett, nem fenyegetőzött, csak keményen  rászólt.

-Irány a fürdőszoba. – Pisti lezuhanyozott, és öltözött volna a munkaruhájába, de az édesapja az öltönyt nyújtotta az ajtón.

-Nem mész munkába, bemegyünk a városba.

-Minek mennék oda? –kérdezte gyanakodva Pisti.

-Újra elvonó kúrára mész, és addig leszel ott, ameddig szükséges, de úgy gyere haza, hogy többé ne hozz szégyent magadra és a családodra. Veronka, és a kis Pistike addig nálunk lesznek. De figyelmeztetlek! Itthon csak akkor lássalak, ha elég erős leszel ahoz, hogy többé nem nyúlsz a pohárhoz.

Pisti  lehajtott fejjel gondolkodott, mit is mondjon. Először úgy akart védekezni, hogy ő nem tehet az egészről, mert a haverok hívták a kocsmába. Bele is fogott volna a mondókájába, de látva édesapja szigorú tekintetét, inkább abbahagyta. Tudta jól, hogy az édesanyja, meg talán Veronka is bevette volna ezt a maszlagot, de az édesapjának ezt hiába mondja.Szó nélkül felöltözött, és az öreg Pista, meg a nagy Pista együtt ültek fel az autóbuszra, mert az öreg attól félt, hogy a fia a legelső kocsmánál leszáll.

Veronka és Pistike az anyósáéknál költözött. Sírva imádkozott, hogy végre sikerüljön Pistinek leküzdeni az alkohol ördögét, hiszen ketten várják haza : A szerető felesége, és a kisfia.

Folyt. köv.