A színjátszó csoport, a híres „party“ az új év első szombatján vitte színpadra az új darabot, nagy sikerrel. Lajcsi Zsókának és Zsóka néninek is küldött meghívót, de tudta, hogy nem fognak eljönni. Zsóka utólag ki is felytette, hogy ha jóbarátok is, akkor is a fiúnak kell először a lányt meglátogatni. Igaz, hogy az előadásról készült fényképeknek, amit Lajcsi természetesen elküldött, nagyon örült. Valahogy nem is akartak beszélni arról, hogy áprilisban Lajcsi  bevonul katopnának. Próbálták kerülni ezt a témát, de az idő egyre közeledett. Meg kellet találni a lehetőséget arra, hogyan levelezzenek úgy, hogy Zsóka nem tudhatta Lajcsi címét a kaszárnyába. Persze, dönthettek úgy is, hogy két évig nem fognak levelezni, de mikor Lajcsi, talán kicsit tapintatlanul, ezt a lehetőséget is megemlítette, Zsóka olyan hevesen tiltakozó levélben válaszolt, hogy szegény fiú őszintén megbánta, hogy ilyen lehetőség  eszébe jutott.  Lajcsi törte a fejét, mindenféle képtelenebbnél képtelenebb ötleteket talált ki. Lassan már olyan konspirációs lehetőségek jutottak eszébe, mintha valamilyen komoly kémtevékenységet akarnának lebonyolítani. De a női leleményesség mégis győzött. Zsóka csak úgy, a sorok között felvetette, mi lenne, ha ő Lajcsi hazai címére írná leveleit, és Lajcsi szülei ezeket átborítékolva küldenék a kaszárnyába. Így is lett, és bizony ez egészen két évig zavartalanul működött.

Lajcsit kicsit elszomorította, hogy a barátait, Sándor Lacit, Lintner Tibit, meg a többieket a kedvesük kisérte ki a katonavonathoz, de ő meg azzal vigasztalódott, hogy vele az egész színjátszó csoport, a „party“ lányai jöttek elbúcsúzni. Ő még azt sem tudta, van-e kedvese. A bevonulás utáni pár héten teljesen lefoglalták a beilleszkedés gondjai, a fokozott fizikai megterhelés, de azért hetente írt Zsókának, és hetente kapott is tőle levelet. Bizony, volt mit forgolódni Lajcsi szüleinek, hogy győzzenek postást csinálnia két fiatal között.

Sajnos, Zsókának beigazolódtak félelmei, mivel az erős szemüvege miatt nem jutott be a képzőművészetire. Nagyon , nagyon szomorú lett, mert nem is tudta elképzelni, mit fog ezután csinálni, de Lajcsi levele megvigasztalta. Most először szólította „Drága Zsókának“. Igaz, hogy Lajcsi irigyelte barátait, akiket, ha haza mentek szabadságra, kedvesük, vagy akár már menyasszonyuk is várta, és Zsóka sem ment szívesen sétálni az addig legkedvesebb barátnőjével, Gábori Pannussal, mert ő is már a vőlegényével szokta őt felkeresni. Mikor az édesanyja ezt  szóba hozta, csak annyit mondott:

-Minek menjek harmadiknak. Majd ha Lajcsi is itt lesz, szívesen sétálgatok velük.

Ez gondolkodóba ejtette Zsóka nénit, aki az elején azt hitte, hogy a Budapesten kötött barátság rövid életű lesz. Lehet hogy a kaszárnyában eltöltött magányos órák, vagy más váltotta ki Lajcsiból, de novemberben szerelmet vallott Zsókának. Ahogy elküldte a levelet, nagyon megrémült tettétől. Attól tartothogy Zsóka nem is fog neki többé írni. Mégis mekorra nagy volt Lajcsi öröme, mikor szinte még gyorsabban érkezett Zsókától levél, mint azelött. Talán ez volt élete legboldogabb napja, mert nagyon félénken, de Zsóka is bevallota, hogy szereti őt.

Igaz, hogy e két fiatal még csókot sem váltott, mégis lélekben boldogabbak voltak, mint azok, akik talán naponta együtt vannak. Persze, nekik künnyű dolguk volt, hiszen csak álmodozniuk kellett kedvükre. Lassan oda jutottak, hogy a levél aláírása azzal végződött, hogy „Vőlegényed Lajcsi, vagy Menyasszonyod Zsóka“. Tervezték, mikor fognak először Székelykeresztúron találkozni, mikor tartják meg a kézfogót, és még azt is, hol fognak majd az esküvő után lakni. Mindent megterveztek, csak a két határral, és a külömböző álamnyevel nem is gondoltak. De gondoltak vele Lajcsi szülei, és főleg Zsóka néni, aki nagyon féltette egyetlen lányát.Ő nagyon jól tudta, hogy a szerelem sokmindent legyőz, és hogy a szerelemnek nincsennek határai, de azt is tudta, hogy a két fiatal majdnem a lehetetlenre akar vállalkozni. Ahogy Zsóka elmondta, a fiatalok úgy tervezik, Lajcsi hazájában akarnak letelepedni. Még abba bele is nyugodott volna, hogy szeretett lánya nagyon messzire kerül tőle, de mivel Zsóka sem a szlovák, sem a cseh nyelvet nem tudta,  abban az idegen országban elveszett ember lesz. Hiába a közgazdász éretségie, legfeljebb segédmunkás lehetne. Ha Lajcsi jönne Romániaba, talán még rosszabb helyzetbe kerülne, hiszen itt az ő esetükben még azt is meghatároznák, hogy majd hol lakjanak a fiatalok.  Ha men lennének ezek az átkozott határok...! Nem látott kiutat, de egyenlőre nem akarta a lányát elszomorítani.

Folyt.köv.