A kis csapat, ahogy magukat nevezték : „a party“ egy teherautó platóján , a hiányos, lyukas ponyva alatt megbújva nagyon fáradtan, de mégis vidáman, teli torokból énekelt. Tehették, hiszen a teherautó  amin utaztak, egy mezőúton zötykölődve araszolt a falujuk felé. Azért a mezőúton, mert ha a főúton közlekedtek volna, több mint valószinű, hogy valamelyik közúti ellenőrző rendőr kiszúrja őket, és a sofőrnek úgy bevonják a jogsit, hogy talán soha életében nem kapja vissza.
     Ki látott a mai világban, 1977- ben olyatt, hogy egy egész csoport egy teherautó platóján utazik, mint az ötvenes években valami agitációs brigád. De egyszerűen más személyszállító jármű nem akadt, ezért  a színjátszó csoport így is vállalta, hogy ha törik- ha szakad, eljut a harmadik faluba, ahová meghívták őket előadni a  „Sári bíró“  címü Móricz darabot, amit elég korszerű, modern felfogásban rendezett meg Kis Lajcsi, a csoport szervezője, rendezője ,főszereplője és mókamestere. Igaz, hogy az utazás elég zűrös volt, de ők fiatalok voltak, nem ijedtek meg egy kis kényelmetlenségtől.
     Ez volt ezen az éven az utolsó előadásuk, és a nyáron, ahogy az ifjusági szervezet vezetősége megigérte, az egész társaság jutalom gyanánt egy három napos Budapesti kirándulásra mehet. Meg is érdemelték, hiszen Kis Lajcsi a járás legjobb férfi szereplője díjjat  is haza hozta. Kicsit bánkódtak, és bundát is gyanítottak, hogy az országos seregszemlére olyan csoport jutott, amelyik a zsűri elnökének kisvárosából volt. Persze, fiatalok voltak,  lázadoztak mert még nem tudták elfogadni, hogy mindég a tálnál közelebb tartózkodók járnak jobban, de most fáradtan, és vidáman  örültek, hogy majd a Budapesti kiránduláson mindenér kárpótolják magukat.
     Az ifjúsági szervezet vezetősége tartotta a szavát, így a színjátszó csoport tagjai július első hetében boldogan utaztak Kassáról a Rákóczi ekszpresszel Budapestre. A szállásuk egy Gellért hegy közeli ifjusági szállóban volt foglalva. Igaz, hogy a csoport akár sátor alatt is jól érezte volna magát, de ez Budapesten kicsit zsűrös lett volna.
     Megérkeztek, és boldogan ismerkedtek e gyünyörű várossal. Nem is siettek nagyon a szállodába, inkább a csodálatos várostól voltak elbűvölve. Az este mégis a szállodában találta őket , hiszen ahogy a falusi ember tartja, estére a dalos madár is fészkét keresi.  A fél napos városnézésben nagyon kifáradtak, de aki húsz éves, az talán nem is ismeri a fáradtságot. Ahogy elfoglalták szobáikat, máris felfedező útra indultak. Volt, aki a restit, vagy sörözőt kereste, vagy azt nézte meg, milyen vacsorát kínálnak a szálloda éttermében, és volt olyan is, aki barátkozni próbálkozott a többi vendégekkel.
     Kis Lajcsi, Sándor Laci barátjával  felfedező útra indult, hiszen a vacsoráig még jó fél órát kellett várni. Meglepetten vették tudomásul, hogy az ő emeletükön , a többi szobákból nem is volt hallani magyar szót. Úgy látszik, hogy a „Csillag“ ifjusági szálloda főleg a külföldi vendégekre specializálódott. Az egyik szobából orosz beszéd szűrődött ki, a másikból lengyel, cseh vagy német, de magyar szót nem igen hallottak. Mivel ök Csehszlovákiának legkeletibb vidékéről, Kassától egy határ menti kis falucslából jöttek, nehézség nélkül tudtak komunikálni a cseh, orosz, vagy lengyel fiatalokkal, de mivel magyarok voltak, azért szívesebben kerestek volna magyar barátokat.  Mikor a portán jelentkeztek, és az idősebb portás néni , ahogy hallota, hogy magyarul beszélnek,megkérdezte:
-Önök jöttek Felvidékről?- nem tudták, mit feleljenek.
     Alig telt el egy két évtized, és a második , harmadik generációs Felvidéki magyarok már nem is tudták, hogy mi a történelmi  neve szűkebb régiójuknak.  A szálloda elötti kis ligetbe is lesétáltak, azon tanakodva, hogy holnap mit is nézzenek meg ebből a csodálatos városból, mikor egy kis csoport haladt el mellettük.  Hogy Kis Lajcsi megmutassa , micsoda legény ő, és hogyan is tud ő csajozni, megkérdezte az egyik lánykátók oroszul:
-Izvinyi, szkólyka csaszóv?
Persze, a kislány ebből egy szót sem értett, ezért először románul szólt, és mikor a fiúk csak bambán bámultak magyarul mondta:
-Sziasztok! Bocs, hogy egy szavadat sem értem,  de mi Székelyek vagyunk, és Erdélyből jöttünk.
Lajcsinak is, meg Lacinak is leesett az álla. Dicsekedni akartak az idegen széplányok elött, mennyire tudnak ők oroszul, közben kiderült, hogy az anyanyelvükön, magyarul tudnak a legjobban ismerkedni a lányokkal. Bemutatkoztak, és csak pár szót váltottak. Már mentek is tovább, de Lajcsinak nagyon megtetszett Kiss Erzsike, a szép barna szemüveges székely  lány, akivel szót váltottak. Igaz, hogy ő alacsony fiú volt, a lányka meg sudár magyas, így talán nem is illettek egymáshoz, de Lajcsiban annyira mély nyomot hagyott, hogy a vacsoránál is csak a fejét forgatta, és kereste,hogy a Székely csoport a tágas étterem melyik részében foglal helyet. Persze, sehol sem látta őket, mert a szállodában annyi vendég volt, hogy két időpontban volt a vacsora, és a Székely csoport csak utánuk jött.