A késő téli és kora tavaszi hónapok a kis család számára a béke és boldogság idejét jelentették. Veronka egész nap, sőt sokszor egész éjszaka a kis Pistikével volt elfoglalva, meg azzal, hogy a szerető férje minden gondolatát kitalálva igazi boldog családi fészket teremtsen. Pistike ugyan nem volt valami jó alvó gyermek, de még elég kicsiny volt .Így hamar kifáradt, és elaludt ujra.  Veronka is alkalmazkodott a kisfiú életritmusához. A férje, Pista nagyon ritkán kelt fel gyermeksírásra. Veronka igyekezett a gyermek legkisebb moccanására is felébredni, nehogy Pista álmát zavarja a kisfiú, hiszen Pista már reggel fél ötkor ment ellátni az állatokat. Veronka próbálta rábeszélni férjét, hogy igyekezzen kicsit tanulni, és jelentkezzen valamilyen esti tagozatos továbbképzésre. Nem szégyellte ugyan, hogy a Pisti állatgondozó, de úgy gondolta, talán könnyebb élete lenne, ha gépszerelő, vagy valamilyen szakmunkás lenne. Volt idő, mikor Pisti hajlott is a szóra, hiszen Veronka megígérte, hogy mindenben segítségére lesz, de volt olyan este is, mikor kis hiján haraggal aludtak el e miatt. Ezért Veronka inkább nem hozta többé szóba ezt a dolgot, nehogy békétlenség, veszekedés legyen a vége.

Lassan kitavaszodott, és vasárnaponként büszkén tologatták Pistikét a babakocsiban. Sokan utánuk is néztek, mert igazán szép fiatal család volt. Húsvét elötti napokban Veronka is igyekezett minden jellegzetes húsvéti ételt elkészíteni. Egyedül arra ügyelt, hogy alkohol ne legyen a háznál. Ezt még annak idején Pisti mondta neki, mikor hazajött az elvonó kúráról. Nagyszombaton délután, mikor Pisti hazajött az állatoktól, közösen ellenőrizték, minden elkészült- e az ünnepekre. Veronka büszkén kínálta férjét a négyféle süteményből, és boldogan nyugtázta, hogy Pistinek nagyon izlettek . A húsféléket csak megtekintették, hiszen a katolikus családoknál nagypéntektől egészen nagyszombat éjjelig, a Feltámadásig nem volt szabad húst enni. Veronka kitette Pisti elé a böjti vacsorát, és leült volna, hogy megszoptassa a kisfiát, mikor eszébe jutott, hogy megszokott tormás céklát nem készített.

- Nem baj, Veronka, hiszen ecetes uborkával is meg lehet enni a sonkát.

 Nyugtatta volna feleségét Pisti, de szegény fiatalasszony majdnem sírva fakadt. Úgy gondolta, kudarcot vallott, hiszen nem ügyelt arra, hogy minden rendben legyen a húsvéti ünnepekre.

Pisti, mikor látta felesége könnybe lábadó szemeit, szó nélkül magára kanyarintotta a tavaszi felöltőjét, és nyakába vette a falut, hogy valahonnan céklát, cukorrépát, meg tormát szerezzen, mert tudta, hogy ezek szükségesek ahhoz, hogy izletes ecetes tormás céklát készítsem Veronka a húsvéti étkekhez. Már jó ideje kerülte a kocsma felé vezető utat,hogy ne találkozzon a régi haverokkal. Még munkába is a kerülő úton ment, a kis hidacskán a falu felső végén. Most mégis a kocsma felé vette útját, mert tudta, hogy Mihálynak , régi szeszhaverjának a szülei termesztettek a múlt éven több céklát. Félt ugyan a régi barátokkal találkozni, de örömöt akart szerezni Veronkának, ezért még a kocsmába is betért. Igaz, hogy Nagyszombat késő délutánja volt, de mégis akadtak néhányan, akik ezeket a szent pillanatokat is a kocsmában a pohár elött töltötték. Ilyen volt Pisti három régi barátja is, persze, most Mihállyal az élen, mert amióta Pisti kivált a díszes társaságból, ő lett a vezér. Ahogy Pisti belépett az ajtón örömujjongással fogadták, és mindjárt helyet szorítottak neki az asztaluk mellet. Pisti nem akart leülni, csak elmondta Mihálynak, mi járatban van.

-Fizess egy kört, és megyünk a cékláér.- mondta Pistinek kaján mosollyal.

Sajnos, most nem Piroska volt a söntésbe, hanem az édesapja, Feri bácsi. Pisti ugyan csak három sört, és három felet rendelt, de Feri bácsi, talán régi beidegződésből, négy felet és sört tett le az asztalra. Pisti először szabadkozott, hogy ő már jó ideje nem iszik, amire hangos vigyorba törtek ki a barátai.

-Mi az Pisti, csak nem félsz az asszonytól?!  - gúnyolódott mind a három jóbarát.

Pistit elöntötte a szégyen és a düh.

-Hogy én félek, akkor ide nézzetek! -és gondolkodás nélkül, egy kortyra megitta az elébe tett vodkát, és még a sört is.

-Még egy kört, Feri bácsi! – rendelte máris a következő italokat.

Veronka sokáig várta haza az urát, de már egészen besötétedett, mire hazabotorkált. Csak azért nem itta le magát jobban, mert Nagyszombaton a kocsma este hat órakor bezárt. Vigyorogva, alkoholbűzösen nyújtotta Veronkának az egyetlen kis fej céklát, és az öt cukorrépát meg egy elég rosz minőségü tormagyökeret.

Veronka, ahogy meglátta Pistit részegen, keservesen sírva fakadt, amire Pisti csak  durván annyit ordított:

- Mit sírsz, hiszen még be sem rúgtam. Azt a kis italt sajnálod tőlem, amit a haverokkal megittam? Örülj, hogy hoztam céklát, és hagyj békét aludni.

Ezzel bevonult a hálószobába, és pár perc múlva csak a részeg horkolását lehetett hallani.

Folyt.köv.