Lassan egyhangúan teltek a napok. Pistike megszokta, hogy reggel kihajtja a Pázsitra a libákat, minden nap más valaki ad neki enni, és még a barátai, játszópajtásai is elmaradnak tőle, mivel azért még a gyerek barátságokat is ápolni kell, és Pistikének bizony erre nem jutott ideje. Iskolába csak a fagyok beállta után tudott elmenni, és a márciusi kikelet már újra a libalegelőn, a Pázsiton találta. Nap- nap után ott volt kora reggeltől egészen szürkületig. Volt ugyanis olyan gazdasszony, aki, ha Pistike korábban hajtotta haza a libákat, nem adta neki a napi kosztot. Így Pistike inkább a Pajtás kutyával került egyre szorosabb barátságba, és néhanapján lesétált hozzá kicsit beszélgetni Demeter Péter bácsi, az öreg cipész. Péter bácsi nagygazda hírében állott a faluban, de a felesége már jó pár éve meghalt, a lányai régen férjhez mentek, és átvették a gazdaságot.  Mivel Péter bácsinak fia nem volt, a gazdaságról a lányai és vejei gondoskodtak, unalmában kiszedte a rossz csizmákat, cipőket a kamrából, és kezdte őket javítgatni. Visszaemlékezett arra, hogy a katonaságnál őt egy suszterhez osztották segédnek, így ki is tanulta a szakmát, hiszen a sok katona bakancson, meg csizmán volt mit gyakorolni.  Mivel gazdálkodó ember volt, nem nagyon használta az ingyen szerzett tudást, de öregségére, unalmában ráfanyalodott. Először az otthoni cipőket reparálta, de a végén sok szegény is hozzá hordta javítani lyukas cipőjét, mert Ripcsu , a falu cipésze nagyon megkérte az árát a javításnak, Péter bácsi meg ingyen megcsinálta. A lányai ezt nem nézték szívese, ezért Péter bácsi, hogy kerülje a békétlenséget, kiment a Pázsitra, kivette a kis szerszámos banklit, a pár cipőt, és Pistikével diskurálva dolgozgatott.  Néha még az öreg Sulóka János bácsi is elment hozzájuk, ha a nagy gazdasága ezt megengedte. János bácsi két pár lóval dolgozó gazda volt a faluban. Elég nagy gazdasága volt, de sajnos csak egyedül küszködött vele. A felesége abba halt bele, hogy egyetlen fiuk nem jött vissza a világháborúból. Így János bácsi egyedül maradt. Erős ember volt, bírta a munkát, de azért a nagyobb szezonba mindég a Pistike családja járt neki segíteni. Aratáskor például kepét arattak.

Pistike mindég élvezettel nézte Péter bácsi munkáját, és ha valami csiszolás, ráspolyozás is szükséges volt, nyugodtan rá lehetett bízni, és szívesen meg is csinálta. Lassan már akár cipészinas is lehetett volna, annyira kitanulta a szakmát. Persze, hogy tetszet ez Péter bácsinak, és János bácsi is szívesen nézte a kis libapásztort. Egyszer aztán, csak úgy, két mondat között Pistikéhez fordult:

-Te fiú, ti sokan vagytok otthon, mond meg apádnak, hogy én magamhoz veszlek, magamévá fogadlak. Nekem nincs senkim, jó gazdát nevelnék belőled.

Pistike csak lesütött szemmel hallgatott. Hogy változtathat ő édesapát, családot. De azért megmondta az üzenetet az édesapjának. Ez nem szólt semmit, de Pistike tanúja volt annak, mikor az édesapja erről szót is váltott János bácsival.

-Tudod, János, a lányok közül odaadom akár melyiket, de Pistike az egyetlen fiam…

A libapásztor lassan kitanulta a cipész szakmát is, pedig még alig múlott nyolc éves. Már második éve volt a falu libapásztora, és minden rendbe is lett volna, de a nyár nagyon forró volt. A patakban is alig folydogált egy kis víz, a Pázsit füve szénára száradt, így a libáknak már nem is volt mit legelni. Csak húzódtak az egyetlen gesztenyefa alá, ami a Pázsit közepén volt, Pistikének meg nem volt szíve kihajtani őket onnan, így ő a végén napszúrást kapott. Szegény gyerek, szédült, a feje fájt, egyszer a hideg rázta, egyszer a hőség öntözte. Este, mikor haza került, az édesapja is látta, hogy baj van, ezért másnap Teri nővére hajtotta ki a libákat, Pistike meg a nagy diófa alatt egy egész hétig kínlódott, még nem enyhült a betegsége. Orvoshoz nem vitte őt senki. Nem volt pénz az orvosra, meg az idősebb Pistának más gondja is volt, mind a fiát, egy kis hányingerrel, hidegrázással orvoshoz vigye. Szegény árvák, nem is tudták, hogy életük talán legnagyobb veszedelme lebeg a fejük felett.

     Folyt.köv.

A kép Neogrády László alkotása