Pista elég nehezen viselte özvegységét. Nem csak a feleségét, gyermekei édesanyját temette el, hanem a tanácsadóját, irányítóját, élete párját. Elég nagy szó, ha azt mondanánk, a jobbik énjét vesztette el, hiszen Pista dolgos, igyekvő, nem durva, és nem iszákos ember volt, de elég indulatos, és a vélt, vagy valós igazáért ölre is menő ember volt. Ezek lehetnek jó tulajdonságok, de egy szegény zsellérnek sokszor nincs értelme minden áron az igazáért harcolni.

Három éve is a felesége szelíd békés természete mentette meg attól, hogy akár börtönbe ne kerüljön. A faluban Polák nagygazdánál kepét arattak (részes aratók voltak) . Mivel Poláknak sok aratnivalója volt, két kepés család is dolgozott nála. A Pista családja, ahol Pista volt az arató, és a felesége meg a nagyobb lányok voltak a marokszedők, akik kévébe kötötték a learatott gabonát, és a kévéket úgy rakták csomóba, hogy már a pakolásnál ki lehessen venni a kepés bérét, ami minden negyedik kévecsomó volt. A másik kepés talán húsz éve valahonnan északról ( a faluban úgy mondták, hogy a ruszinoktól) ide vándorolt Semicsko Gyuri volt. Még legény korában került a faluba, ahol szolgálatot vállalt egy nagygazdánál. Magyarul még most is rosszul beszélt, de annak idején jó vágású legény lehetett, mert egy év múlva el is vette a szegény Majni bácsi lányát. Akkor mondták is a faluban, hogy hova tette ez a lány az eszét, hiszen a Ruszin Gyuri, ahogy őt csúfosan szólították, elég lusta, kötekedő, iszákos legény hírében állt. Dolgozni nem igen szeretett, de más munkájának gyümölcsét élvezni mindég készen volt.

A két család egymás mellett aratott. Igaz, hogy a Ruszin Gyuri legalább tíz méterre lemaradva tudta csak Pista tempóját követni, de a Veron nénivel csak ketten voltak, mert nem volt gyermekük, ezért kevesebbel is beérhették, mint Pista, akinek nagy családja volt. Persze ez a Gyurinak mégsem tetszett. Pista arra lett figyelmes, hogy a Gyuri nem is igyekszik őt utolérni, hanem egyre jobban lemarad, és itt- ott leteszi a kaszát, és hátra oson a learatott tarlón. Először semmi rosszra nem gondolt, de mikor délben leültek ebédelni, arra figyelt fel, hogy az ő kéve boglyáik alacsonyabbak, mint a Semicskoék boglyái. Mikor megszámolta a kévéket, rájött, hogy az övéikből egy-egy hiányzik, és a Gyuriéké meg eggyel gyarapodott. Bizony, ha nincs a szelíd, békés természetű felesége, talán kaszával le is vágta volna a Ruszin Gyurit.

Ez a békéltető bölcs szelídség is nagyon hiányzott Pistának, de az évek múlásával nagyon hiányzott az anya is, hiszen a kis Márti még mindég csak pendelyes gyermekecske volt, és a most már 17 éves Erzsi alig győzte a háztartást vezetni, nem volt ideje sem tehetsége Mártit nevelni. Ez Teréz feladata lett volna, de Teréz is még csak 15 éves volt, és kicsit együgyű is szegény. Volt elég gondja saját magával, nem tudta Mártit nevelni. Meg azért, ha igyekezett is elhessegetni a gondolatot, de a 40 éves férfinak az asszony is egyre jobban hiányzott. Mikor letelt a gyászidő, a kománéja felkereste, hogy a szomszéd faluban van egy 32 éves vénlány, aki hajlandó is lenne Pistához feleségül menni. Először össze is szidta a kománéját, de ahogy múltak a hónapok egyre jobban megbarátkozott a gondolattal, hogy új asszonyt hoz a házhoz. Nem telt bele pár hét, és meg is volt a lakodalom.

A következő napon már új rend jött Pista családjába. Erzsinek is menni kellet Kassára szolgálatot keresni, Teréz maradt itthon szolgának, csak a kis Mártival, és Pistikével nem tudott mit kezdeni az ifiasszony. Márti még kicsi volt, vele valahogy megbékélt, de sehogyan sem tudott megbarátkozni  Pistikével. Elvárta a gyerekektől, hogy anyukának szólítsák, amit az együgyű Teréz gondolkodás nélkül megtett, Marti még csak éppen kezdett beszélni, ezért ha neki azt mondták, hogy a néni „anyuka”, akkor úgy szólította. De bizony Pistikének erre sehogyan sem áll a szája

-Az én anyukámat bekaparták a gödörbe, én is láttam, ott voltam. A néni nem az én anyukám!-

Hangsúlyozta, amiért sokszor, ha az öreg Pista nem figyelt oda, még pofon is kijárt a nénitől szegény gyereknek.

Az ifiasszony egy éven belül állapotos lett, és bizony egyre hatalmaskodóbb és parancsolóbb. Naponta hangsúlyozta az öreg Pistának, hogy Pistikét be kell adni a lelencbe (akkor így hívták az állami gondozásba adott gyerekek intézményét). Pista természetesen erről hallani sem akart. Hiszen Pistike volt az egyetlen fia, a nevének továbbvivője, meg Pistike nem is evett el nagy karaj kenyeret a családtól. Kora tavasztól késő őszig, mint libapásztort a faluban kosztolták, és még egy kis pénzt is hozott. Sajnos az ifiasszonyt semmi nem tudta meggyőzni. Az öreg Pista szomorúan, lehajtott fejjel, gondterhelten járt heteken keresztül, de a végén engedett fiatal felesége unszolásainak. Úgy döntött, hogy mikor a kisbaba világra jön, Pistikét beadja Kassára a lelencbe.

Folyt.köv.