Cecile is szabadságot kért a munkahelyéről, így együtt indultunk „várnézőbe”. A Loire völgye annyira gazdag „vár dolgokban”, hogy nem kellett volna sokáig keresni. Talán minden tíz kilométer távolságban építettek valamikor egy várat, várpalotát, vagy olyan díszes kastélyt, hogy valamennyi megfelelt volna Csipkerózsikának is, hogy abban aludja százéves álmát. Kicsit utána olvasva kiderül, hogy az a bizonyos hercegnő nem is a Loire völgyi kastélyok egyikében aludt, de azért az itt élő emberek mégis szívesen emlegetik ezt a legendát. Mi Erikával már a repülőgépről felfigyeltünk a sok csodálatos kastélyra. Ugyanis mivel s a csatornát átrepülve gyönyörű napos idő lett, és a gép már éppen Tours városa felé ereszkedett, az egész Loire völgyét úgy láttuk, mintha a tenyerünkön lett volna.

Miért is épült ennyi várkastély egy vonalba, egymástól alig kődobási távolságokra? Állítólag a csodaszép környezet már az 1400 as évek előtt is ide vonzotta a gazdag Párizsi nemeseket. Ők építtettek itt vadászkastélyokat, de az igazi fellendülést az hozta, hogy IV. (őrült) Károlyt Párizs feldúlása idején egy hűséges embere Chinon várába menekítette. Így Chinon  először rejtekhely volt. Később egyre több nemes építtetett várkastélyt a Loire meseszép völgyébe. Ezek a kastélyok, vagy paloták a mulatások, a titkos légyottok, a dorbézolások helyei lettek.

A fiatalok elmondták, hogy Loire völgy legnagyobb várkastélya a 440 szobát magába foglaló Chambord vára, aminek egy részét Leonardo da Vinci tervei alapján építették, de talán a legszebb várkastély a Chenonceau. Ezt „asszonyok, várának is mondják, vagy a hat hölgy várának” mivel hat híres hölgy hatott ennek a várkastélynak a történetére. Chenonceau nem is a Loire folyóra, hanem az egyik mellékfolyójára, a Cher folyóra épült. Igen, szó szerint a folyóra, mivel a várkastély egy tetemes részét a folyón átvezető hídra építették.  Két óra autózás után meg is érkeztünk, és leparkoltuk autónkat a várkert kerítésén kívül eső parkoló helyre. Mikor Szilveszter belépőjegyet vásárolt, megkérdezték tőle, milyen nyelvű ismertető füzetet kér a várkastélyról. Ő úgy gondolta, biztosan francia, angol, vagy talán még olasz, spanyol nyelvű füzetek vannak, de viccnek szánva azt mondta, hogy ő magyar nyelvű füzetet kér. Mennyire nagy volt a meglepetése, mikor a pénztáros tényleg magyar nyelvű ismertető füzettel is tudott szolgálni. Úgy látszik, itt tényleg a turizmusból élnek, és nem a „Szlovák nyelvtörvényekből”. Persze, a bejárat előtt olyan sor várakozott, hogy mire a kastélyba jutottunk, volt időnk megcsodálni a gyönyörű várkertet, és példánykertet is. Képeken ugyan láttam „Angol kerteket, meg Francia kerteket”, de nincs az a kép, vagy fényképfelvétel, ami ezt a csodát vissza tudja adni. Mondtam is Erikának, hogy egy ilyen szép kertben életem minden napját el tudnám képzelni, és szívesen lennék itt kertész. A vár belső szépsége lenyűgöző volt. Mind a hat hölgynek, akiknek e várkastély történetében szerepük volt, természetesen saját szobájuk volt berendezve. Valamelyik a napfényt , és a pompát kedvelte, olyan is akadt, aki innen irányította a politikai, és gazdasági életet, de volt, aki itt gyászolta a férjét, és még a szoba tapétája is fekete kárpitból készült. Minden szoba, és folyosó falán szebbnél szebb, és értékes festményeket láttunk. Ahogy a nagy tömegben haladtunk, az egyik folyosón egy nagy festmény feliratára lettem figyelmes. Mivel ismerem a szláv nyelveket, el tudtam olvasni a Kosovo Pole szavakat, és itt már megálltam. Magyar ember ilyen kép előtt őszintén, büszkén állhat meg.  A kép a pápát, bíborosokat, és ünneplő tömeget ábrázolta, akik a Hunyadi János vezette keresztény seregek győzelmét ünnepelték a 2. Rigómezei csata után. Még  Chenonceau várában is büszkén dicsekednek a Magyar seregek győzelmével, akkor miért feledkeztek meg erről a Trianononi gyalázatos döntéskor.

Mire megnéztük e várkastély (vagy inkább palota) minden szépségét, már késő délután lett, és annyira fáradtak voltunk, hogy legszívesebben haza mentünk volna.  Persze, útban haza felé Amboise városkán utaztunk keresztül, és az Amboise-i várkastélyt nem hagyhattuk ki. Ez a városka, amelyik a Loire folyó mindkét partjára épült, már a római korban is ismert volt, mivel itt szelte át a Loiret egy forgalmas átkelő híd. A várkastélyt is nagyon régen építették, és az idők folyamán bővítették, szépítették, még megkapta a mai fenséges kinézetét. Amboise felé közeledve, úgy néz ki a vár, mint égy gyönyörű bokréta, amelyik felékesíti, és kiemeli e város szépségét. Várnézés közben megtudtuk, hogy a néphagyomány azt tartja, itt aludta száz éves álmát Csipkerózsika. Persze, ez csak legenda, de az nem legenda, hogy itt élte élete utolsó éveit a híres Leonardo da Vinci, ide hozta magával három híres festményét, többek között a Mona Lisat . Mivel Leonardo da Vinci itt halt meg, és a várkastély Szent Hubertusz kápolnájában van eltemetve, ezért maradt Francia országba a híres Mona Lisa festmény. Bűn lett volna, ha itt jártunkban meg nem látogatjuk a híres polihisztor, hadmérnök, festő, tudós  földi maradványait.

Innen már igazán haza parancsolt a fáradtságunk, és a lassan, lopakodva közeledő este. Persze, otthon is meglepetés várt minket. Ugyanis a fiatalok minden áron felejthetetlenné szerették volna tenni ottlétünket még a felkínált ételekkel is. Vacsorára vegetáriánus szusit készítettek különböző töltettel.  Azért vegetáriánus volt a menü, mivel Szilveszter is, és Cecile is vegetáriánus. Bevallom őszintén, kicsit tartottam a szusi-tól is, meg a vegetáriánus ételtől is, de kellemesen meglepődtem. Minden falat nagyon ízletes volt. A vacsora után még kicsit beszélgettünk, és bizony annyira fáradtak voltunk, hogy lefekvés után talán háromig sem számolhattam, és már az igazak álmát aludtam.

Folyt.köv.