Lehet, hogy olyan nagyképűen írom ezt az úti beszámolót, mintha a feleségemmel együtt világutazók lennénk.  Pedig ez nagyon távol áll tőlünk. Ha a gyermekeinket nem sodorta volna tőlünk olyan messzire a sors, még a saját kis városunkból is nehezen mozdultunk volna ki. Ahogy már említettem, Londonba már negyedszer utaztunk, és talán azt mondanám: „Tetszik-tetszik, de nem az én világom.” Franciaországban eddig soha nem voltam, de mivel a fiúnk ott él, nem volt olyan akadály, ami meggátolta volna, hogy hozzá el ne utazzunk. Persze, mikor megemlítettem, hogy Londonból repülünk Tours- ba, minden ismerősöm ironikusan megjegyezte: „No, persze, úgy a legegyszerűbb Franciaországba utazni, hogy átrepülünk Londonba, és azután vissza a szárazföldre.” Csodák csodája, de tényleg ez volt a legegyszerűbb módja, hogy gond nélkül eljussunk a fiúnkhoz.

A repülőgép pici ablakán kitekintve alattunk úszott a Loire a maga csodálatos, romantikus szépségével. Elénk tárult a sok várkastély, ahogy később a fiúnktól megtudtam, még Csipkerózsika várát is láthattuk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a sok szépség hidegen hagyott, de mégis tűkön ültünk. Már alig vártuk, hogy földet érjünk, de mikor lassan a kifutó pálya felett a gép tett még egy kört, nem hittem a szememnek. A Kassai repülőtér kicsinek számít, de amit most láttunk, az igazán megdöbbentett. Talán a Casablanka című filmben volt ilyen kicsiny reptér, csak a Tours- in már beton kifutó pályája van. Persze, minket ez kicsit sem zavart, bár a beton döcögős volt, ezért a landolás rázósra sikerült, de annyi baj legyen. Már csak az okmány és csomag ellenőrzés (ami elég alapos volt) választott el a fiunktól, utána meg szinte repültünk, hogy egymás nyakába boruljunk. Már lassan két éve nem láttuk egymást, úgy hogy nem is volt csoda, hogy talán még a könnyem is kicsordult örömömben, mikor a fiunkat magamhoz öleltem.  Tours városát akkor meg sem néztük, mert még két óra utazás várt ránk, hogy megérkezzünk abba a kis falucskába, ahol a fiunk, és párja, Cécile lakik. De azért nem volt annyira sietős az utunk, hogy Saumur városában meg ne álljunk. Ez a város a Loire folyó mindkét partján terül el, sőt, a folyó közepén van egy nagy sziget, ami a város egyik lakónegyede. Távolról megcsodáltuk a Saumur i várkastély, ahová most nem is mehettünk, mivel éppen körül volt állványozva. Még így is csodálattal töltött el impozáns szépsége. Szilveszter fiunk megmutatta, melyik házban béreltek azelőtt lakást, és büszkén vitt el ahhoz a folyami bárkához, aminek az építésében ő is részt vett. A Loire folyónak, jellegzetes bárkái vannak. Azelőtt ezeket kereskedők használták áru szállítására. Ezért lapos az aljuk, hogy jól üljön a vízen, majd az egész hosszában fedett, bedeszkázott raktér volt. Most ezeket folyami jachtnak építik, amit különböző alkalmakra lehet kibérelni, és így a folyón hajózva, akár a várkastélyokba, és a táj szépségébe gyönyörködve lehet mulatni egy egész társaságnak. Ugyanis ezeken a jachtokon akár főzni is lehet.  Egy ilyen jachtot épített egy baráti társaság egy amerikai úriember irányításával, és a fiam is részt vett ebben a munkában. Büszke is voltam rá, mikor két éve itthon járt, és egészen Miskolcra utaztunk, hogy címeres magyar zászlót vegyünk, mivel a jacht vízre bocsájtásakor négy zászlót húztak a zászlórúdra, mert ez a baráti társaság négy nemzetből volt. A Magyar nemzetet a mi Szilveszter fiunk képviselte. Megtudtuk, hogy annyira jól sikerült ez a jacht, hogy már két alkalommal még az ismert színész, Gérard Depardieu is bérbe vette..

Szaumur- ból már tényleg csak egy ugrásra volt az a kis falu, ahol a Szilveszter a párjával egy kis házat bérelnek maguknak. Az utunk kicsit elkanyarodott a folyótól, és példásan rendezett szőlő birtokok meg sárga dinnyés földek között vezetett. Végre megérkeztünk. Egy csodálatos kis falucska tárult elénk.  A házak mészkőből épültek, és palakővel vannak befedve. Itt nem hódolnak a modernség „hóbortjának” A falucskában nincs hivalkodó emeletes ház, és még a templomnak a tornya sem nagyon emelkedik ki a többi évszázados kőházak közül. Csen des, békés ősiességet sugárzó kis falucska.  Ahogy kipakoltunk az autóból, nagyon jól esett pihenni a hűs szobában, és boldogan elbeszélgetni a fiunkkal egy pohár könnyű francia bor mellet. Szilveszter azt állította, hogy ott, a szőlőföldekkel szegélyezett faluban ez elkerülhetetlen.

Folyt. köv.