Főnix madár tért úgy vissza,
hogy tűzben ujjá született,
érzem én is, hogy heves láz
égeti mardossa lelkemet.

Oly néma a nappal
mintha éjjel volna,
kakas sem kukorékol
kutya is csak bújna.

Pajkosan öltötted rám
édes formás nyelvedet,
emlékeim megőrzött fonalába
így szőttem bele arcképedet.

Igaz - szavakkal nem lehet jóllakni,
de kenyérben sem lehet lakni,
mond házat hol lehet építeni,
ahol boldognak is lehet lenni.

Rám mered tüzes két szempár
vágyak fényei kavarognak benne,
ajkainak szép formája vonzó
ez a kéj tüze – égni ebbe kellene.

Fényikon mozaik képei
egykor szerte foszlanak,
ha eltűnik a sugárzó fény
csak árnyéka leszel magadnak.

Hát senki sem mer nekivágni,
igaz az utat majd ki kell taposni.
De minden új út a szerencse próbája,
mint lánynak menyasszony ruhája.

Levelet oly régen írtam már,
hogy toll úgy serceg a papíron,
ki írom most lelkemből minden
beszorított ki nem mondott bánatom.

Dal csordul az öreg zongorán,
végig fút lelkemen mint szellő a fán,
Dalra fakasztja vénülő szívemet,
szememből ereget boldog könnyeket.

Szerelem indája kúszik testemen,
szavakká szelídül a vad érzelem,
majd veszti fonalát az értelem,
a valóságot adjátok oda nekem.

Hatalmas folyó – itt folyik a Dráva,
lenyűgöz mindig szépsége vadsága.
Kőhordalékos rejtélyes medre,
örökös veszélyekkel van sokszor tele.

Ajkadról lecsókolnám a szót,
ajkadról lecsókolnám a mondatot,
lecsókolnék mindent ami rossz -
ajkadról lecsókolnám a bánatot.

Mi dolga van az effélének
mint neked vagy nekem,
begyújtom a tüzet – vagy
kávét készítek – ez a reggelem.

Erdei út fenyők illatos árnyán
utána majd a tölgy lombja takar,
itt – ott gombák kínálatát látod
de sokakat rejt a dús avar.

Hallom a víznek moraját
vélem, - közel a tenger,
majd sötétség telepszik elém

A múlt eléd lökte koncát,
mielőtt a jövőd falatoznád,
nem kérdés melyben nincs értelem,
ezt tanították volna az egyetemen.
NEM.

A szépség pompás konoksága
nem formálja át a csúcsot,
az emlékezet bizonytalan
ne vágjunk ki minden bokrot.

Ha újra rügyeznek majd a fák
mézillatú virágok nyílnak,
elindulok pompázó réteken át,
hogy gazdája légy virág csokornak.