Festőállvány melyet valaha
egy asztalos keze készített,
rajta vászon vagy fatábla
melyről állvány emlékezett.

Egymást keresztező vonalak
ceruzával rajzolt kép vázlatok,
majd színek kerülnek fel
kiteljesednek így a távlatok.

Kis vonásokból épül a kép
követi rajta fény és árnyék,
művésznek ez lelki tükre
kevés az akarat ha nincs szándék.

Életre kel a néma alkotás
beszédessé vállnak a feltett színek,
makró világunk kicsinyke képe
megmozdulnak a felejtett emlékek.

Ahogy járom a galériát
a pamlagon valaki írogat,
fel-fel néz – tekintete révedező
de szeme fénye szinte simogat.

Varga István. Barcs.