Oly néma a nappal
mintha éjjel volna,
kakas sem kukorékol
kutya is csak bújna.

Borzongató e csend
ijesztő a némaság,
madarak ha daloltak
halott lenne tán a világ.

Szellő is elbújt a zugba
csak toll serceg a papíron,
kályhában a tűz is halk
fadarab izzik a parázson.

Kísérletet tesz a Nap is
kíváncsian dugná ki fejét,
de vastag takarót kapott
mely tompítja sugárzó fényét.

Várok – gondolataim mélán
tétován ide-oda araszolnak,
hát ilyen a február egy napja
utat enged egy más holnapnak.

Varga István. Barcs,2017.02.16.