Erdei út fenyők illatos árnyán
utána majd a tölgy lombja takar,
itt – ott gombák kínálatát látod
de sokakat rejt a dús avar.

Ott a sűrű bozótos mélyén
hallod nyögni a vad malacokat,
majd hirtelen vad robajjal
látod rohanni a szarvasokat.

Utad nem egyhangú unalmas
a vadszeder már feketéllik,
tüskével tűzdelt ágaikon
kökény hívogatóan kéklik.

Fütty koncertet zengenek a fák
madarak trilláznak neked,
jó a kedved fütyörészve válaszolsz
de hiányzik valaki, már nincs veled.

Eltelt ez a nap is fáradtan leülsz
eddig a fényes Nap is peremre húzódik,
biztatom magam – állj fel, mert
mire hazaérsz jócskán besötétedik.

Varga István.Barcs.2017.01.