Éji álmomat halkan megkérem
ne zárd még lelkedbe az álmodót,
utolsó éjszakája még úgyis eljön
mikor ilyenre még egyszer vágyott.

Felfüggesztett lámpás a Hold - de akkor is
beleesel kezednek ügyébe, megérted magad,
világos – hogy kevés dolgot értesz
annyira mint saját tenmagad.

Felhők mögül ha kimosolygott
valamit azért tudnom kellene,
felhők mögül ha rám mosolyog
akkor velem jönnöd kellene.

Hej, ha megszólalna,
mit tudna mesélni,
bánatot - boldogságot
tudna elzenélni.

Temetőben szomorúan állnak,
míg böjti szél borzolja a fákat,
koszorúk csokrok szegélyezik az utat,
gyermektől-apától-baráttól búcsúznak.

Kivette észre ezt a csöndet -
öreg malom árkában nőszirom,
már nem forog erecske vízétől lapátja

Vendégnek szánták a kemence sutját,
ott pihenhette ki fáradságos útját,
korán ébredt körbejárta malomnak házát,

A por nem hagy nyomot az úton
lópaták dobogása a mélybe dübörög,
hőseinkre nagy elődeinkre emlékezzünk
így valahogy márciusban mikor eső csöpög.

Erősen markolom a tollat
kint üvölt a böjti szél,
szép Asszonyom te kedves
ezen írásom neked beszél.

Percről percre – óráról órára,
múlik zakatolva a távolodó idő,
a látóhatár mint egy tollvonás
fákból növekszik a leendő erdő.

Az est elhagyta rejtekhelyét
beköltözött ide mellém,
éjszaka betakar leplével
arcodat fordítód felém.

Eljutni hozzád mikor tudok,
látnám milyenek a mozdulatok,
érzékelném közvetlen hangod dallamát,
látnám lépteid kecses járását.

Tüzeknek táplálói
vagytok valahányan,
titokzatos lényetek
fénysugár az éjszakában.

Tündérkertnek közepébe,
oda álmodozni járok,
kizárok ott minden rosszat,
mert csak szépet látok.

Az éjszaka rejtelmeibe belevetem
átölelve téged és önmagamat,
közben gyertyafény táncol
lidérc árny lebegteti fátyladat.

Vedd ajkamról a csókok árját,
add csókomra az Ő csókját,
így érzem rózsának illatát,
a szerelemnek örök varázsát.

Ásít a ködös hideg reggel,
ágakra fagyott víz cseppekkel.
Hova is mennék, minden borzongató,
befagyott a patak, befagyott a tó.

Zsákmányul ejtem
legnagyobb vágyamat,
míg a kívánság listát nézem
véletlen – törlöm magamat.