Vendégnek szánták a kemence sutját,
ott pihenhette ki fáradságos útját,
korán ébredt körbejárta malomnak házát,
majd visszatért fütyörészve nyitotta ajtaját.

Molnárlányka már sürgött forgott
így már mindenkit a reggeli várta,
evés közben csak pár szó hangzott
gazda átgondolt tervét ez utánra szánta.

Elmondta mennyire szüksége lenne
egy fához értő kiváló jó iparosra,
mivel a malom sok-sok főalkatrésze
vágyna egy világot járt asztalosra.

Vad szelek téli felleget erre űznek,
lassan majd mind hóágyat terítenek,
gazda és legény a munkán megegyeztek,
szapora volt a munka, hogy aratásra meglegyenek.

Hamar kizöldelltek az új tavaszra a rétek,
bátorság a legényben, adják lányukat feleségnek,
nagy volt az öröm – legény mormolta én Istenem,
köszönöm – a Mennyországba majd én viszem.

Ma már a zsákoló lépcső süket a liszt portól
malom fölött az égbolton már viharkerék fenyeget,
újra csöndes a malomgát nincs eső duzzadás
molnárlányka csacsi merre, hol van a rozskereszt.

(vége.)

Varga István.Barcs.2017. 03.15.