Az est elhagyta rejtekhelyét
beköltözött ide mellém,
éjszaka betakar leplével
arcodat fordítód felém.

Suttogva mondunk szavakat
majd beszélgetünk tervekről,
kinek milyen volt gyermekkora
formáltunk képeket jövőről.

Ahogy simítom tested vonalát
felfokozódik a szerelmi vágy,
hosszú éjszakában elszendergünk
így ejt rabul bennünket az ágy.

Minderről az utca mit sem tud
asztalon félig kiivott vizespohár,
a nem záródó függöny résen
beúszik a mosolygó Holdsugár.

Nyitva a szemem hallgat a hajnal
egy napon túl vagyunk megint,
édes halacska szárazra vetett Szirén 
szenderegj tovább találkozunk odakint.
Varga István