Temetőben szomorúan állnak,
míg böjti szél borzolja a fákat,
koszorúk csokrok szegélyezik az utat,
gyermektől-apától-baráttól búcsúznak.

Szomorú napokat nekünk itt hagytál,
de a megfáradt élettől még korán búcsúztál,
könnyeink hullása, - ó menyire fájtál,
pedig a sorstól még valamit vártál.

Koporsóra zuhantak agyagföld rög darabjai,
hulltak csak hulltak bánatnak könnyei,
múló idő az emléked egy burokba teszi,
majd a rád emlékezők lelkébe így helyezi.

Sok ezer kis mécses ott ragyog feletted,
angyalok vigyázzák eztán minden léptedet.

Varga István.Barcs.2017.03.19.