Kivette észre ezt a csöndet -
öreg malom árkában nőszirom,
már nem forog erecske vízétől lapátja
erecske vize halkan kiálltja nem bírom.

Finom lisztpor zugokban pihen
formás lábú molnárlányka siet,
lábain csattogva ütemez papucsa
igyekszik kimerni a maradék lisztet.

Amott az út pora nem veri magát
csacsi hátán valaki jön errefelé,
igyekszik, hogy még alkony előtt
egy fedél alatt út porát leverné.

Illendően köszön a gazdát keresi,
lányka az ajtón kilépve köszönti,
majd szívélyesen a házba kíséri,
de zavarát palástolni nem győzi.

Gazda kifaggatja az ifjú jövevényt,
ki elmondta útja eddigi történetét,
mint vándor iparos asztalos segéd,
útjába került a malom estefele ideért.

Gazdaasszony főzött a gazda bort hozott
asztalhoz ülve beszélgetésbe kezdtek,
nyárvégére járt már a naptári hónap, tegnap
kemencében sült kenyér, ma rőzsét tettek.

(folytatása)

Varga István.Barcs.2017.03.15.