Köröttem is vannak százan,
hajlamosak utánzásban,
ácsingóztak zöld gyepemre,
átkot szórtak a fejemre.

Ákom-mákom a mozgásod,
ág ugráló beosztásod,
hajfestés mond minek nekem,
mikor ott vagy a fejemen.

Ki vagy te ott, fa fészkében,
csonka törzsnek a végében,
én Miki-mókus kérdezlek,
bár tudom mik érdekelnek.

Egek csatornái kéretlenül ontják,
azt a vizet, melyet nem imába mondták,
kopp-kopp madárcsőr elemózsiát keres,
hűséges társa később, melléje repes.

Őszi avar között lelhető eleség,
fent varjak keringőznek koromfeketék,
igaz a színek vidítóan csodásak,
ám úton vannak a megrozsdásodásnak.

Hóvirág szirmának fehérsége vagy,
körötted foltokban ott, hó és a fagy,
fenyőtobozok szétnyílt barna burka,
szórta magját, mely icurka-picurka.

Azon a helyen e látvány fogadott,
hol sétám egy látomást tartogatott,
fenyőlomb mélyéből elő tűnt arcod,
fagyott szívemet, újra felolvasztod.

Itt pihennék meg, e baglya cuccába,
míg nem vezet utam egy zsákutcába,
még adj helyet szívedbe, a vándornak,
ki itt talált végső örök nyugalmat.

Ne zavard sohasem színes álmaim,
és ne próbáld meg vagdosni szárnyaim,
mondataimmal építek majd utat,
hát így töröm le gúnyos mosolyukat.

Borzalmas csapás jő majd a Földre,
holtakat is veti ki felszínre,
reng a földilét, mi stabil inog,
fal omol, csilingelnek kavicsok.

Taposott levél ragadt a sárban,
szenvedünk mind bizonytalanságban,
egy szűrön át paszirozom szavaim,
ezen nem változtatnak vázlataim.

Benéztem egy bálteremnek, jégvirágos ablakán,
farsangi bál zajlott ott bent, januárnak pamlagán,
vágyakozva sóhajtoztam, mivel nem volt maskarám,
szólt a zene, vele szálltam, velencei gondolán.

Barátaim huszonegyezzünk,
majd egész évben, iszunk eszünk,
bút bánatot, most mind feledünk,
ha elfáradtunk úgy lefekszünk.

Ám másnap reggel, a kisüsti,
azt szalonna, kolbász követi,
a colstokot majd zsebre vágom,
vörösbort mértékkel imádom.

Milyen lesz a holnap, ha a holnap jön el,
nem leszünk e tele beteges őrülettel,
romlik a föld népének erkölcsi tartása,
szeretetnek és jóságnak elhamvasztása.

Helyi háborúk dúlják szerte a világot,
még a jó ember is, így kap néha szilánkot,
borzalmas sok robbantás, ártatlan gyilkosság,
majd az ezekkel összejátszó cinkosság.

Lombok között talált utat,
majd vetített hold sugarat,
parki padra a fa alatt,
egy csendes őszi éjszaka,
hova vadgesztenye burka.
koppant most az üres padra, 
amin a hulló lomb pihen,
fúvólattal tova libben,
üres pad hát kit dajkáljon,
van madár ki oda szálljon,
de hess madár, foglalt a pad,
őrzi a szellem arcokat.

Lombok között talált utat,
majd vetített hold sugarat,
parki padra a fa alatt,
egy csendes őszi éjszaka,
hova vadgesztenye burka.
koppant most az üres padra, 
amin a hulló lomb pihen,
fúvólattal tova libben,
üres pad hát kit dajkáljon,
van madár ki oda szálljon,
de hess madár, foglalt a pad,
őrzi a szellem arcokat.

-ha már nehezebbé válnak a séták,
és ha majd lombjukat vesztik a fák,
talpad alatt érzed avar csapdáját,
vadgesztenye burkának labdáját,
újborba meríted vágyón ajkadat,
akkor sem veszítsd el önbizalmadat. 

Álmodtam egy Karácsonyt,
mikor emléke rám ront,
csengőszó, függöny lebben,
ez maradt meg könnycseppben.

Gyermekkor töredéke,
foszlott múlt törmeléke,
karácsonyfán angyalhaj,
szaloncukor ajjaj jaj,

Fehér volt nagyon kemény,
bontásig  lógott szegény,
gyertya volt a csíptetőn,
lestünk alá szenvedőn.

Hegyek havas csúcsán, hol az álom átesik,
ott lent a völgyben, a fenyőfát szánnal viszik,
csodaszép fenyő, csillogó tűlevelekkel,
otthon majd azt díszítik, szorgos kis kezekkel.

Siklik a szán, csilingel lovakon a csengő,
ám hajtó a bakon, gondterhelten töprengő,
mi legyen a fa alatt, ó milyen ajándék,
kellene egy hajas baba, vagy társasjáték.

Az utca közepén lakom,
és muskátlis az ablakom,
tulipános az udvarom,
köszönöm neked angyalom.

A kerítés szép meszelt fehér,
Ágota volt a művész tündér,
tölgy kapukon erős pántokat,
Feri gyártott sarokvasakat.

Pókhálón jeges gyöngyfüzér feszül,
november végére advent vetül,
egy az Isten, megroggyan a térdem,
add, Uram, családommal átéljem.

Különös advent köszöntött most ránk,
imára kezünk, mozduljon a szánk,
felragyoghat első gyertya lángja,
ölelj minket, boldogság szikrája.