Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Varga István

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Szőlőhegy

Rovatok: 
Vers

Megjelölöm azt a pincét,
ajtajára jeleket írok,
tagadjátok meg a fagyot,
szerelemről, borról szóljatok.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Nemzet selejtje

Rovatok: 
Vers

Gyalázta a Magyar hazát, népét megvetette,
hogy lehet hogy ilyennek, itt nyugodjon teste,
tán tűrjük meg az árulókat, szeressük őket,
ezeket megvetem, pártolom a szenvedőket.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Faluszél

Rovatok: 
Vers

Romantikus kicsi falú,
ma már olyan nagyvonalú,
várossá lett negyven éve,
hosszú vajjúdásnak ez a vége.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Pipacsos réten

Rovatok: 
Vers

Régi őrszemek a nyárfák,
mint valami letűzött dárdák,
pásztorai a mezőségnek,
úgy mind vadvirágos rétnek.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Az élet háza

Rovatok: 
Vers

Bezárok egy ajtót, a múlt évnek ajtaját,
Úgy látom csak meg, majd újév hajnalát,
Éleset úgy kiálltok,hogy Boldog Új Évet,
Kerüljétek rosszat keserűséget.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Fekete csend

Rovatok: 
Vers

A telihold sápadt fénye
szétterül a nyári éjszakán,
gyorsan eltűnő hullócsillagok
névjegyet vésnek a sötét kupolán.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Csak ne áruld el magad

Rovatok: 
Vers

Bár tudnám ajkamat
édes ajkaddal érinteni,
tudnám formás karodat
nyakam köré fonni.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Porladó érzelmek

Rovatok: 
Egyéb

Láttad-e fényét
a rohanó vonatnak?
Áttetsző homályát
a párás ablakoknak?

Láttad-e a költőt sírni
egy züllött éjszakán?
Sörös kupa mellett,
söntés lucskos pultján?

Láttad-e a lányt?
Ki eltűnt nesztelen,
mint hűvös árnyék
a pirkadó keleten.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Vasketrec

Rovatok: 
Vers

Vasketrecét az élet rám zárta,
túl a rácson karod felém tárva,
távolról úgy hívogat egy hárfa,
udvaron ugyan zöldell már nyárfa.

Kedvesem csak annyit kérek tőled,
szóljon hozzám gyönyörű éneked,
szerelmed így tépi a bilincset,
amit rám rakott irigység, gyűlölet.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

A világon bárhol

Rovatok: 
Vers

Csillag született ott -
fenn a fekete kárpiton,
de hozzá sosem érhetsz,
túl van minden vágyadon.

De a méhek ott lehetnek
minden általuk kedvelt virágon,
gátlástalanul te sosem lehetsz,
nem léphetsz túl az álmodon.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Rendületlenül

Rovatok: 
Vers

A magyar Mózes; híres Álmos vezér,
vele érkezett ide a diadalszekér,
Pannóniát újra birtokba vette,
őt a fia Árpád vezér kísérte.

Sámándoboktól hangos a Kárpát medence,
Táltosok fohásza füsttel száll a légbe,
lassan a keresztek is előkerültek,
a monda szerint voltak szembeszegültek.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Éveim a fák

Rovatok: 
Vers

Indákat fon rám az élet fonala,
olykor szorosat, vagy lazábbat,
nem mindegy hova tekeredik,
kezet, vagy szívet szoríthat.

Az elmúlt évek gyökerekké váltak,
segítségükkel kapaszkodok a létbe,
majd épülnek rám gondok, vágyak,
mint évgyűrűk fáknak törzsébe.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Pihenőben

Rovatok: 
Vers

Nem mozdul a víztükör, pihen a csónak,
pihenőt vezényeltek a halastónak,
tekintetem mereven csodál itt mindent,
vizet, bokrokat, fákat a teremtő Istent.

Vágyaknak boldogsága, csobban szívemben,
gyönyörködni így tudok e pasztellszínekben,
szavakkal festem le, ezt a képeslapot,
nélküled töltöttem itt tizenhárom napot.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Aratás

Rovatok: 
Vers

Csodálatos volt a régi, kézi aratás,
estére fáradt marokszedő és a kaszás,
pirkadattól napnyugtáig folyt a munka,
ehhez kellett kenyér, szalonna, pálinka.

Délután a napsugár is görbén nézett,
hiába tüzel, szorgosan vágják a rendet,
kíméletlenül szúrt tarló női lábat,
esti harmat vigasztalta az asszonykákat.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Emlékezés

Rovatok: 
Vers

Mikor a nyárfák -
egyforma magasra nőnek,
mi nem vagyunk egyformák,
adj helyet a verselőnek!

Ki megírta múltját -
kitartóan keresi jövőnek útját.
Próbálja lerázni rátapadt sarát,
amit rá a gonosz dobált.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Vedd fel a piros cipődet

Rovatok: 
Vers

Ön nagyon csinos kedvesem, 
ott nem messze üldögélt tőlem,
hát bátorságomat összeszedtem,
majd félénken táncra kértem.

Elnéztem formás, női lábát,
amit piros cipőivel mutatott,
de csak néztem a frizuráját,
melyben kötött piros szalagot,
míg rám édesen mosolygott.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Idődaráló

Rovatok: 
Vers

Markomba tartom az órát az időt,
mégsem érem utol a fáklyavivőt,
nem záródó ujjaimból átfolynak a percek,
fogaskerekek szakadatlan ciripelnek.

Őrlődök percek másodpercek között,
míg mellettem az idő eldöcögött,
szép arcodon rejtett barázdát szántott,
sok-sok terv és gondolat tovaszállott.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Hazaszeretetről (Pályázat pótlás)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

NEM FELET MEG...

Ó - hányszor dobták vissza verseim,
galibát okoztak mások érzékszervein,
nem sértegettem írásaimba senkit,
csak leírtam az igazat a valódit.

Nem igaz, hogy a világ csak bűnös fészek,
csak a hőbörgők lehetnek, bátrak merészek,
valóság talaját sokszor nehéz látni,
sosem kell a regnáló hatalmat imádni.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Hazaszeretetről (Pályázat)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

AHOL SZÜLETTEM

Hol zátonyi homokdombok Drávába érnek,
Középrigóci erdők büszkén ott őrködnek,
Alázattal hajolnak fűzágak a vízbe,
Hagyom szemeimet ebben gyönyörködve.

Míg gondolatom emlékeimmel játszik,
Addig lábaim elértek a kőgátig,
Egy séta e háborítatlan vidéken,
Drávának sellőjét ide megidézem.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

A természet szépsége

Rovatok: 
Vers

Piknikre hívtalak, látom el is jöttél,
Napernyőd kezedben, gondolom nem szöktél,
Megbocsáss de én egy kicsit most kések,
Nem tudok ellenállni, a távoli képnek.
Ennek a gyönyörű vadvirágos rétnek,
De nem, téged egy festő ki ide álmodott,
Velem meg az élet így tréfálkozott,
Sajnálom nagyon, hogy ilyen buta voltam,

Oldalak