Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Varga István

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Farsangi jókedv

Rovatok: 
Vers

Farsangba lépett az újesztendő,
Maszkozással, össze nem tévesztendő,
Vízkereszt után, jöhet csók a tánc,
Mulatság és esküvői románc.

Farsangi bálon szép zene csendül,
Bortól, pezsgőtől lépés is ferdül,
Módjával fogyasztás, jókedvet hozhat,
Így az est is, még szebben ragyoghat.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Köszöntő

Rovatok: 
Egyéb

Január ötödikét, stampedlival kezded,
Ezért is nincs most okod védekezned,
Hisz születésed dátuma ez a nap,
Évek halmazában, csak egy kártyalap.

Festményeidet lassan, aranyárban méred,
Gyönyörűek a képek, nagy a tehetséged,
Minden festményed, élettel itatott,
Alkotóművész lettél, oly elhívatott.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Kívánj valamit

Rovatok: 
Vers

Bizonytalan még a holnap,
Oly édesek még a szavak,
Látom mosolygó, vonzó ajkad,
Dédelgető, bársony karod.
Olykor szemem félretéved,
Gyere, mielőtt álom ébred,
Új évnek hajnalán a szerelem
Jó lesz majd neked s nekem.
Elvarázsolsz édes csókoddal,
Szerelmed örök varázsával,
Zsákba rakott őstitokkal.
Titok, titok minden szavad,

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Nekem boldog Karácsonyt adtatok

Rovatok: 
Vers

Teliholdfénye csiklandozta szobámat,
Míg én asztalomnál ettem vacsorámat,
Asztalon advent koszorú, rajt négy gyertya,
Így ért hetvenöt életév karácsonya.

Nem szoktam dicsekedni, azért most teszem,
Nehéz volt ez az év is, ám volt örömem,
Ez volta legszebb, igaz nem volt Karácsony,
Azóta Máriapócs, örök varázsom.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Tisztalap

Rovatok: 
Vers

Nem adom én, nem adom azt másnak,
A megbántások csak nekem fájnak,
Magamba hordom, lelkem sorvad tőle,
Ám nem tudok elfutni előle.

Keserűség utat tör lelkembe,
semmittevésbe tespedve várok,
csak azt nem tudom még,
meddig tart vagy ver az átok.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Megtudod még ígérni ?

Rovatok: 
Vers
Meg tudod még ígérni az estet
a parkot a sétányokat,?
Drávát a szürke folyót
az elválasztó majd összeért utakat.?
 
Meg tudod még különböztetni
Földtől a gomolygó felleget,?
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Várakozás boldogságra

Rovatok: 
Vers

Négy gyertya adventnak koszorúján,
hát megszületett Krisztus Király,
minden év egy újabb várakozás,
Ő pedig itt van, köztünk a varázs.

Közöttünk jár, ki nem veszi észre,
aki oly gyenge, hitének nem kertésze,
Ő ott van velünk árnyékban és a fényben,
boldog nevetésben, a pottyanó könnyben.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Idei Mikulás

Rovatok: 
Vers

Aranyló napsugár derűs kedvet kínál,
találkozunk a parton, a hajóhídnál,
kikínlódott december, egy szép naposat,
jöjj kedvesem, hát játszunk a Mikulásnak.

Felkötünk mi is olyan szakállas maszkot,
piros sapkát kabátot, húzunk nadrágot,
a piros csizmát se felejtsük felhúzni,
ám előtte menjünk magunkat oltatni.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Lábaim támasztják

Rovatok: 
Vers
 
Elgörbítem a felkiáltó jelet,
vések a lapra másik írásjelet,
megfordítom az északi szelet,
jut még nekem torta szelet?.
 
Miért kérdezik minden szavamat?
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Omikron

Rovatok: 
Vers

Micsoda nevek, 
rettegjünk emberek?
végítélet közeleg,
vagy ez csak egy lándzsaköteg.
Láthatatlan e borzalom,
temetői forgalom,
gyászolok tömege,
mi lesz a vége.!

 

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Aláírtuk

Rovatok: 
Vers
 
 
Ablaküveg táblán eső pereg,
hát Európa most végigremeg,
aláírtuk millión az íveket,
így ébresztünk szép reményeket.
kik alszanak még, ébredjetek,
repednek százéves díszletek,
egyesülhet most ősi földünk,
székely kiálltja, hazajöttünk,
idegenektől sokat nyögtünk,
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Sose nyújtsd kezed

Rovatok: 
Vers
 
 
          Most fuss, ha bírja még a lábad,         
méhek kerülik gyümölcsfákat,
patkányok dézsmálják kamrámat,
harchoz sajnos erőm már fárad.
 
Világjárvány, mily ádáz és vad,
nyomában az élet szétszakad,
keserűség könnyek kísérik,
öreg fiatalt nem kímélik.
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Majd takarja

Rovatok: 
Vers
Egyhangú nappalok
idegtépő hosszú éjszakák,
egymást követve teltek
szavakat nem alkottak ceruzák.
 
Kórház szagot kever a szél,
sok embernek miről regél,?
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Fakadóforrás

Rovatok: 
Vers
Áll még a ház, susognak ősfái a parknak,
ahonnan indult két gyermek, s maradt magyarnak,
áll még a ház, zárt udvarából hol a virág,
már két idősödő férfit körbefog álomvilág,
áll még a ház, kezeik között az érzésvilág.
 
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

A búcsú percei

Rovatok: 
Vers
Vigyázzál nagyon magadra,
ne felejtsd a megbeszélteket,
hogy mire majd újra érkezem,
elmeséled nekem a történteket.
 
Az út lehet hosszú lesz drágám,
vigyázz magadra kis madárkám,
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Ha olvasod levelem

Rovatok: 
Vers

"Fény és árnyék játéka vagy nekem,
így küldöm szép őszi üzenetem,
november vagyok, ez az ékszerem,
búcsúzásom lesz majd hópelyheken."

Lenyugvónap színezett felhőket,
majd a fákról, tusrajzokat festett,
így kerültek előtérbe árnyak,
mely varázsát adta alkotásnak.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Várok csak, várok

Rovatok: 
Vers

Boldogság most kényeztetne engem,
biztos pont lehetne, az őrületben,
küzdök hullámmal, mi elragadni készül,
éjszakával, mi egyre jobban sötétül.

-írta-Varga István-Barcs. 

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Várom

Rovatok: 
Vers

Várom már nagyon, írjál már levelet,
melyben küldöd szívélyes üdvözletedet,
megírod azt is, miképp zajlik ott életed,
hogy kapcsolatban vagy velem, bántottak e tégedet. 

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Holophone --térhatás--

Rovatok: 
Vers

Tűzből húzott függönyt maga elé,
a fénymezővel ölelt sápadt Hold,
éjhomályban remegő szellő futott,
mely gyengéden simogatva körülfont. 

Itt-ott a park suttogó fái között,
kéklő lámpácskák cikázva dönögtek,
világítószemek a házak ablakai,
de néhányan már sötéten néztek.

Oldalak