Január ötödikét, stampedlival kezded,
Ezért is nincs most okod védekezned,
Hisz születésed dátuma ez a nap,
Évek halmazában, csak egy kártyalap.

Festményeidet lassan, aranyárban méred,
Gyönyörűek a képek, nagy a tehetséged,
Minden festményed, élettel itatott,
Alkotóművész lettél, oly elhívatott.

Bizonytalan még a holnap,
Oly édesek még a szavak,
Látom mosolygó, vonzó ajkad,
Dédelgető, bársony karod.
Olykor szemem félretéved,
Gyere, mielőtt álom ébred,
Új évnek hajnalán a szerelem
Jó lesz majd neked s nekem.
Elvarázsolsz édes csókoddal,
Szerelmed örök varázsával,
Zsákba rakott őstitokkal.
Titok, titok minden szavad,

Teliholdfénye csiklandozta szobámat,
Míg én asztalomnál ettem vacsorámat,
Asztalon advent koszorú, rajt négy gyertya,
Így ért hetvenöt életév karácsonya.

Nem szoktam dicsekedni, azért most teszem,
Nehéz volt ez az év is, ám volt örömem,
Ez volta legszebb, igaz nem volt Karácsony,
Azóta Máriapócs, örök varázsom.

Nem adom én, nem adom azt másnak,
A megbántások csak nekem fájnak,
Magamba hordom, lelkem sorvad tőle,
Ám nem tudok elfutni előle.

Keserűség utat tör lelkembe,
semmittevésbe tespedve várok,
csak azt nem tudom még,
meddig tart vagy ver az átok.

Négy gyertya adventnak koszorúján,
hát megszületett Krisztus Király,
minden év egy újabb várakozás,
Ő pedig itt van, köztünk a varázs.

Közöttünk jár, ki nem veszi észre,
aki oly gyenge, hitének nem kertésze,
Ő ott van velünk árnyékban és a fényben,
boldog nevetésben, a pottyanó könnyben.

Aranyló napsugár derűs kedvet kínál,
találkozunk a parton, a hajóhídnál,
kikínlódott december, egy szép naposat,
jöjj kedvesem, hát játszunk a Mikulásnak.

Felkötünk mi is olyan szakállas maszkot,
piros sapkát kabátot, húzunk nadrágot,
a piros csizmát se felejtsük felhúzni,
ám előtte menjünk magunkat oltatni.

Micsoda nevek, 
rettegjünk emberek?
végítélet közeleg,
vagy ez csak egy lándzsaköteg.
Láthatatlan e borzalom,
temetői forgalom,
gyászolok tömege,
mi lesz a vége.!

"Fény és árnyék játéka vagy nekem,
így küldöm szép őszi üzenetem,
november vagyok, ez az ékszerem,
búcsúzásom lesz majd hópelyheken."

Lenyugvónap színezett felhőket,
majd a fákról, tusrajzokat festett,
így kerültek előtérbe árnyak,
mely varázsát adta alkotásnak.

Boldogság most kényeztetne engem,
biztos pont lehetne, az őrületben,
küzdök hullámmal, mi elragadni készül,
éjszakával, mi egyre jobban sötétül.

-írta-Varga István-Barcs. 

Várom már nagyon, írjál már levelet,
melyben küldöd szívélyes üdvözletedet,
megírod azt is, miképp zajlik ott életed,
hogy kapcsolatban vagy velem, bántottak e tégedet.