Égetés után a maradt hamuba zárta,
így takarta parazsát rejtette magába,
ki tüzet akar  az pernyét kotorja félre,
meglátja izzását ott lesz annak fészke.

De ki parázzsal  oly merészen játszik,
könnyen nagy tűz martalékává válik,
megbabonázva nézem hamunak halmát,
majd feltámadt szél hogy viszi  parazsát.

Zaklatottan kelt velem az a nap,
egy szürke hétköznapi reggelen,
éjszakai álmom járt fejembe,
míg ki nem néztem jeges üvegen.

Jégkristályokból rajzolt rá a fagy,
meghatározhatatlan fehér virágokat,
megszállt a démon, hogy most kedvelem,
az átléphetetlennek mondott határokat.

Fagyos hómezőkön beásva egy hadsereg,
kiterítette sötét szárnyait a végzet,
mely a magyar hadsereggel örökre végzett,
katonák hősök ki parancsot teljesített.

Azóta gyászol egy ország és sírt a nemzet,
akkor is hősök ők ha ez a halál menet,
lövészárkok helyett ott a fehér keresztek,
örök gyászt hordanak anyák és a gyermekek.

Na ugye!

Üres kézzel még
tudok fogni, de üres
szívvel szeretni?

Barcs 2019. január 4.

Bizonytalan még a holnap,
Oly édesek még a szavak,
Látom mosolygó, vonzó ajkad,

Halmocskáidon,
völgyecskéidben, boldog
éjjelem lenne.

Eljön újra Szentkarácsony,
kertek alatt már a hírhozó
fehér és vastag ruhát öltött,
lett most szép, hideg takaró.

Jégcsap függ az eresz alján,
kismadarak eledelt kutatnak,
majd madáretetőre rátalálva
egyre vidámabban falatoznak.

Meg tudod még ígérni az estet
a parkot a sétányokat,?
Drávát a szürke folyót
az elválasztó majd összeért utakat.?

Az ősz mosolya sokszor oly hamis,
bár hull a levél, de még süt a Nap is,
ködösek a reggelek,
a virradattal együtt
én is később kelek.

Október színeket festett ősz közepére,
egyszerre több szint is minden levélre,
vöröset meg barnát,
hagyott rajta zöldet,
festett hozzá sárgát.

 Nem volt más hang csak kopogás,
meg a néma csendben a várakozás,
ablakon kívül ott a fekete éjszaka,

Adventi koszorún várakozás,
vasárnaponként gyertyagyújtás,
négy vasárnap karácsonyig,
a négy gyertya nem ég csonkig.

Táncot járnak gyertyalángok,
ahogy suhannak angyalpárok,
kerekre nyílt gyermekszemek,
benne tükröződnek a remények.

Alázat, mi bennem bujkál,
kitör belőlem a gyertyalángnál,
adventi koszorúnak üzenete
mind a négy gyertyának örök fénye.

Már az ablaküveg jégvirágos,
de befogadó szívem nem magányos,
vibráló lángocskák sok-sok ezre,
a közeledő ünnepeknek dicső üzenete.

Odalenn, a Dráva völgyében,
Somogy-ország déli részében,
nincsenek pálmák, csak tölgyek,
sem füge vagy narancsligetek.

Odalenn, délen, a Dráva ölében,
oda van építve a kicsi fészkem,
ha felnézek a kék égre,
vagy az éjszakai sötétre,
másképp pillantok a Fiastyúkra
vagy a Göncölszekérre.

Hol vigaszt nyersz, az
lelked megbékélése,
a valósággal.

Barcs 2018. október 17.

Szívemben sáncot ver a harangzúgás,
öröm oly kevés, több a temetés a gyász,
pedig kedves füleimnek mindig ez a zene,
messziről ha hallom, más és más az üzenete.

Ötvenhat emléke belém égett,
tüntetés itt is, láttam a tömeget,
iskolába jártam, majd este lett,
sok ember lepte el a templom teret.