Az élni akarásod erős volt, de a halál győzött,
egy bádogtepsi az ágyad, még az ég is befelhőzött,
nem ezt ígérted barátodnak, utoljára még mulatunk,
valamilyen kocsmában, kissé züllötten kilyukadunk.

De nem, mécsest kellett gyufával lángra kelteni,
hogy háborgó lelkedet, kitudjam fényre menteni,
harmadnap hallottam üzeneted, keresd meg közös nótánkat,
sírjon a hegedű, Dundáék zengjenek ódákat.

Ám nem fog a vonó, nem érint sajnos húrokat,
nincs kéz, ha volna is, szakadt a húrozat,
Barátom tudtad, már kocsma sincs mi fogadna,
eltávozott a pincér is, ki italt kihozna.
Vagy a Csapos, ki rendeléskor bólogatna.

Nem lesznek többé politikai vitacsaták,
visszatekintve, voltunk kis ostobácskák,
hoztad hónod alatt "Coca-Colás" flakonod,
mintha ez lenne minden szomjoltó vagyonod.

Mindig kínáltunk kávéval, de furcsán kérted,
ez volt Te recepted, sajátos vegyi képed,
most jobb?, "Barcs lándzsával szívedbe" búcsúztál,
kihívtad a sorsot ellened, hát így távoztál.

Nagypéntek este, ahogy "Krisztus Urunk" távozott,
keresztre magad feszítetted, nem volt ki lehámozott,
köszönésre sem adtál időt, nem volt mód kézfogásra,
csak egy végtelen örök fájó gyászolásra.

Pap elmondta az imát, utolsó utadra búcsúzást,
ám ekkor éreztem szívemen egy nagy rúgást,
fogtam volna egy hantot, hogy dobjam koporsódra,
szóltál, Pityu, emlékezz gyermekkorunkra.

-írta-Varga István-Barcs-2022.04.22.