szo 09/11/21
somogybarcsirimek-.
Bakonyból emberes botját,
a mi Drávánk felé dobta,
hát így jelezte az őszidő,
hogy ő jön most sorra.
Hullik is a fák lombja,
leveleiket a szél hangosan,
|
v 09/05/21
somogybarcsirimek-.
|
cs 09/02/21
somogybarcsirimek-.
Eszét veszti a fehérnép, mint hibbant némber,
hatalmába kerítette, egy furcsa kényszer,
rágalmazó hazugságokat vág fejemhez,
olykor nagyon csúnya jeleneteket rendez.
|
v 08/29/21
somogybarcsirimek-.
Párás hajnalt lehel nyárutón a föld,
augusztus abroszára rákönyökölt,
kelőnap ijedtében hunyorogva nézett,
ám bátorságot szedve fényesen lépett.
|
szo 08/28/21
somogybarcsirimek-.
|
szo 08/28/21
somogybarcsirimek-.
|
p 08/27/21
somogybarcsirimek-.
|
k 08/24/21
somogybarcsirimek-.
Lepke szárnyát kérem kölcsön,
csak repüljek csodás helyekre,
szebbnél szebb, illatozó virágok
mámorító nektárral hívogató kelyhére.
De rászállnék mezítelen válladra -
ott megpihennék tested bársonyán,
kacagva néznéd, tán megszeppenve,
ahogy lepkének teste miként zihál.
|
k 08/24/21
somogybarcsirimek-.
Máris, kedves, epekedel utánam?
Csak most hagytam el a szobát,
ahogy az éjszaka kócolta hajad,
úgy rád a Hold is önti mosolyát.
Amely rózsát vittem néked,
hanyagul tetted a vázába,
ők még mosolyogva néznek,
emlékeznek az éjszakára.
|
h 08/23/21
somogybarcsirimek-.
Nyugat egén az alkonyat,
bánat torzítja arcomat,
oly távol van az én hazám,
ritka magyar a szó, csak magány.
Kósza hír ha elvétve akad,
mely szép hazámról néha fakad,
felhők méltósággal úsznak,
nyugatról keletre tartanak.
|
v 08/22/21
somogybarcsirimek-.
Pókháló feszül,
harmatgyöngy cseppjeivel
béke reggelén.
Alkotásaim
örömmel töltenek el,
Istennek hála.
-írta-Varga István-Barcs-2021.08.22.
|
v 08/22/21
somogybarcsirimek-.
Ha én a múltam, amit végképp eltörölnék,
ez volna az, mikor örökre vétkeznék,
kellemetlen de beismerem, vannak bűneim,
de mellette alkotások, irodalmi műveim.
|
cs 08/19/21
somogybarcsirimek-.
Ha én egyszer útra kelek,
mesztélábbal is elmegyek,
ha fárad majd mesztélábam,
dohányt tömök a pipámban.
A csibukból jókat szívok,
égbe szállnak a fűst csíkok,
a bő pendely mindent takar,
nem látszik, hogy gyomrom kapar.
|
sze 08/18/21
somogybarcsirimek-.
Piszkos lett a holnap a múlt mocskától,
elfelejtett lett tegnap a holnaptól,
hazugságtól bénultak lettek a szavak,
így a nagy beszédek szertefoszlanak.
Síró gyermek követeli elvett játékát,
rontott ünnep visszaadná tűzijátékát,
özvegy a párjának mindent megbocsájtana,
csak még egyszer ott, az élők között mozogna.
|
sze 08/18/21
somogybarcsirimek-.
|
k 08/17/21
somogybarcsirimek-.
Elődeink nagyjaink - ,
híres magyarjaink.
|
k 08/17/21
somogybarcsirimek-.
Nem tudom ma már kinek írjak,
gondolatokat kivel osszak.?
|
h 08/16/21
somogybarcsirimek-.
Vers születik, netán nekrológot írok,
úgy is mint sok költő, vörösborban bízok,
nem írok olyant, hogy mosónő volt Anyám,
inkább azt, erre késztetett a magány.
|
v 08/15/21
somogybarcsirimek-.
Tán Marx remeteként barlangban, netán kunyhóban,
írta a "TŐKÉT", kérdezem én az én kuckómban,
múltamat nem hamisítottam, pőrén közlöm a tényeket,
egy fészekből, kakukktojásból nyertem létemet.
|
v 08/15/21
somogybarcsirimek-.
Fekete égboltról hullanak, Szent Lőrinc könnyei,
augusztus így kezd a nyártól, korán búcsúzni,
Perseidák ezek a hulló csillagok,
szerte szóródnak, mint éjszakát őrző silbakok.
|