sze 10/27/21
somogybarcsirimek-.
Volt egy kis háza Anyámnak,
mely nem volt örök és vidám,
igaz már öreg korára szerezte,
ekkor már nem volt vele Apám.
Míg köztünk volt sokszor mondta,
jó volna már egyedül magányban,
|
k 10/26/21
somogybarcsirimek-.
Szeretnék minden lenni,
tőled sosem búcsúzni,
|
k 10/26/21
somogybarcsirimek-.
Fáradtan roggyan le a székre
térdei recsegnek ropognak,
|
v 10/24/21
somogybarcsirimek-.
Én nem tudtam -
hogy a hóvirág
nyáron nem nyílik,
Én nem tudtam -
hogy az ibolyát
bokrétába nem tűzik.
|
szo 10/23/21
somogybarcsirimek-.
Vasárnap van az Úr ünnepe,
megperzselt lombját erdőbe hajítja,
tegnap még áttetsző nyár volt,
tegnap pontosan – még tegnap,
mert a szeptembert október borítja.
De október még adja aranyát,
gyűjtik a termést a bogyókat,
majd ködfüggönyét lassan ereszti,
dagonyázza a lehullt lombokat.
|
p 10/22/21
somogybarcsirimek-.
Talpam alatt a föld, hol utam járom,
nem szállhatok, csak a gondolattal játszom,
címeres gonoszokkal teli az ország,
hatalomra úgy vágyó éhescsordák.
|
cs 10/21/21
somogybarcsirimek-.
A kutyák hangjával éjszaka
körül ugatta a kolóniát,
de akkor is apáink országa ez - ha
verik a harapós vagy szolga kutyát.
Szétfröccsent hangomat halljátok
|
sze 10/20/21
somogybarcsirimek-.
Mond mit mesél a tér, emlékezel,
ide milyen érzésekkel érkezel,
gyermekkorod képeit ha hozod,
akkor piacot, cirkuszt álmodod.
Volt tér a grund, ősi fákkal ölelt,
vagy legénykorod, mely padra szögelt,
mennék újra oda, hol forró a csók,
netán kebleid voltak oly kéjvágyók.
|
sze 10/20/21
somogybarcsirimek-.
Nekem az ősz is szép tud lenni,
elég ha van benn borsószemnyi,
itt mindig másak színek virágok,
akadnak néha benn jégvirágok.
Lombot vesztett ágak mint karok,
|
k 10/19/21
somogybarcsirimek-.
Elő fordul - úgy néha
nem tudom kivagyok,
majd tőletek kérdezem
galaktikák és csillagok.
Tükrözzétek majd vissza
a föld sugárzott fényeit,
|
h 10/18/21
somogybarcsirimek-.
A bánat könnyel küszködik,
míg a szépség büszkélkedik,
de csak addig sikerülhet,
amíg a szépség épp lehet.
Ha ránccal szabdalt összetört,
vagy bánattól mindig gyötört,
hol van már bájos szép arca,
egyre sűrűbb a kudarca.
|
h 10/18/21
somogybarcsirimek-.
Illatozzál még,
zamatoddal teljek be,
mikor kívánlak.
|
v 10/17/21
somogybarcsirimek-.
Ötvenkét éve, a füredi laktanya,
újult találkozásunknak pillanata,
majd az utak visszahoztak ide minket,
különböző helyen másztuk sziklagerincet.
Mint építésztől, sokszor kértem tanácsot,
János, most messze dobtad a kalapácsot,
elhomályosult szemmel, írom e sorokat,
búcsúzom, Isten vezesse mennyei utadat.
|
v 10/17/21
somogybarcsirimek-.
Tartalmatlan kósza szavak,
olyan sincs mint kihányt salak,
pedig mindig volt egy álmom,
veled majd ezt együtt látom.
Ecsetelem terveimet,
cseverészek én ott veled,
így megismered álmaimat,
s mi gond nyomja vállaimat.
|
szo 10/16/21
somogybarcsirimek-.
|
szo 10/16/21
somogybarcsirimek-.
Az édes éden nem létezik,
szerelem igaz nőre éhezik,
dér csípte leveleket Nap süti,
mihaszna, már nem zöldülnek ki.
Tavasszal rügyből fakad a lét,
érzed majd a megújulás izét,
ám csak álmodsz újra a csodáról,
képzelet szülte asszonyáról.
|
p 10/15/21
somogybarcsirimek-.
Éjjeli csend, csak nekem suttogott,
ahogy láttam a fényes csillagot,
kicsinykeszobám üvegablakán,
ahogy feküdtem háló pamlagán.
Később már a Hold is csatlakozott,
míg tudat álomért hadakozott,
tervezgettem a leendő munkát,
melyet kutyák televonyították.
|
cs 10/14/21
somogybarcsirimek-.
Elveszett emlékeknek hiányzó kockája,
így maradt örökre a festőnek bugyrába,
habár pótolni kéne egy össze dőlt házat,
bennem eleven emlék másban csodálat.
De csak azért mert volt egy szegényház,
|
h 10/11/21
somogybarcsirimek-.
Bár tócsákban áll már
de mégis hull tovább,
sok - sok kis karikákat
a cseppek alkotnak csodát,
lassan ruhátlanok lesznek
a köröttem levő fák,
rozsdás avart taposnak
|
p 10/08/21
somogybarcsirimek-.
A fák ágait már nem díszítik,
lábunk alatt zörög csúszik,
a táj ködbe burkolódzik,
őszi eső csendben hullik,
szeretőpár összebújik.
|