Volt egy kis háza Anyámnak,
mely nem volt örök és vidám,
igaz már öreg korára szerezte,
ekkor már nem volt vele Apám.
Míg köztünk volt sokszor mondta,
jó volna már egyedül magányban,
hát teljesült a kívánsága hamarosan
kint ott a falunak végén egy utcában.
Ott sem volt jó ráunt a magányra,
sokszor kisétált a közeli állomásra,
utazott kedvére, amit mindig szeretett,
kis háza várta, hol kézimunkát készített.
Úton volt mindig, életét mozgalmassá tette,
de sajnos látása egyre romlott, a tűt letette,
volt egy kis háza Anyámnak, utcára egy ablaka,
nem volt rajta gémeskút, füves volt udvara.
Kilencven mozgalmas évet megélt, melynek
cipelte sokszor nehéz, vagy jó kedvű terheit,
tizenhárom karácsonyát már nem érte meg,
én csak ima közben értettem utolsó szavait.
Írta-Varga István-Barcs-2018.19.
